A technika szakfelügyelői-szaktanácsadói tevékenységem

1983. augusztus 1-i hatállyal lettem megyénk gimnáziumi technika szakfelügyelője és hozzám tartozott a foto szakkörök felügyelete is. Mielőtt felügyelői tevékenységemről kicsit részletesebben írnék, engedjetek meg egy kis kitérőt.

Tényleg csak emlékeztetőül, a hozzám hasonló korú kollegáknak (amit természetesen a fiatalabb korosztálynak sem árt tudni), ennek az évnek a tavaszán (talán májusban) kapták meg a középiskolák (szakközépiskolákban már előfordult korábban is, ha a szakmai képzéshez szükség volt rá) az első személyi számítógépeket, melyek típusa HT 1080Z mikroszámítógép volt. A ZILOG cég által gyártott Z80-as, 8 bites processzorral működött 64 Kbyte operatív memóriával. Háttértárként egy MK-27-es kazettás magnó szolgált benne, rengeteg bosszúságot okozva. A dobozát a Híradástechnika cég készítette, innen a névadás első fele. Monitorként egy fekete-fehér, Videoton televíziót kaptunk hozzá.

Csak úgy kaphatta meg az intézmény a számítógépet, ha két pedagógusa, 3 napos megyei továbbképzésen vett részt, megtanulandó a számítógép kezelését. Iskolánkból én voltam az egyik szerencsés, akinek járni kellett erre a továbbképzésre. Természetesen hallottam már előtte is ilyen „csodabogarakról” (ABC80, Zx81, Spectrum, Commodore), sőt a technika szak keretében még némi programozást is kellett volna tanulni az egyetemen (PTK 1072-őn), no de ez nekem akkor még nagyon is kínainak tűnt.

Aztán egész nyáron otthon volt nálam (mármint a gép), hozzákapcsoltam a szintén Videoton hordozható Tünde tévénket, szorgalmasan gyakoroltam, a kevéske irodalmat használva tanultam a BASIC nyelvet, és az őszi szakmai továbbképzésen már (a gép által megengedett gyenge grafikával) egy, a Lissajous görbéket szemléltető grafikus programmal mutattam be a megye informatika és technika szakos pedagógusainak a gépben rejlő, ilyen irányú lehetőségeket. Ezen a bizonyos nyáron lettem a számítógép iránt elkötelezett, mely kapcsolat a mai napig tart, és egyúttal a szakfelügyelői munkám meghatározó tényezőjévé is vált.

Vissza a szakfelügyelői munkához. Talán azért sem árt írni róla, mert a legfiatalabb kollegák, kolleganők, lehet, hogy még hírből sem nagyon ismerik már ezt a tevékenységet. A szakfelügyelőket szakonként (nagyon ritkán szak-páronként) és iskolatípusonként (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola) megyei szinten, az akkori Megyei Tanács Művelődési osztály vezetője bízta meg, nevezte ki, először 1-2 évre, amelyet 4-5 év újbóli megbízás követhetett, ha a megbízott vállalta, vagy a megbízó jónak látta az újabb megbízást.

A szakfelügyelőnek a munkáltatója az anyaiskolája igazgatója maradt, viszont félállásban szakfelügyelői munkát végzett. Kötelező óráinak száma a teljes heti óraszám 50%-a volt, akkor ez 9 órát jelentett. A szakfelügyelői munkával szakfelügyelői pótlék járt. Heti 2,5 napot kellett felügyelői munkát végezni, ebből legalább két napon intézményi látogatást kellett teljesíteni, részben saját terv alapján, fél nap volt adva adminisztrációra. A kiszállási napokon napidíjat és utazási költséget lehetett elszámolni.

Évente három szakmai-módszertani megyei továbbképzést kellett tartania. Az első a tanév-előkészítő tanácskozás volt a tanév megkezdése előtti napokban, a másodikat ősszel, a harmadikat tavasszal. Ezeken a továbbképzéseken a megye megfelelő szakos pedagógusainak kötelezően részt kellett venni. Ha valaki két szakos volt, és egyszerre volt a két továbbképzése, vagy dönthetett, hogy melyiken vesz részt, vagy az igazgatója meghatározta, hogy melyikre menjen.

A szakfelügyelőnek a látogatásairól látogatási tervet kellett készíteni, melyben figyelembe kellett vennie, az úgynevezett tematikus-látogatásokat. A tematikus-látogatásra minden intézményben négyévente került sor, ezt a Művelődési osztály ütemezése szerint kellett teljesíteni. A tematikus végén az iskola helyzetéről értékelő jelentést kellett készíteni. A tematikus látogatás félévéről az intézmények tudtak, de a konkrét látogatási napokat nem ismerték.

Ha a szakfelügyelő megjelent a délelőtt folyamán egy iskolában, megnézte a szakos kollegáinak az órarendjét, és közölte, hogy mely órákat fogja meglátogatni. A látogatásra az iskolavezetés egyik tagja is elkísérte a szakfelügyelőt. Az óra után rövid megbeszélés volt. A meglátogatott pedagógus ismertette, hogy mit szeretett volna elérni az órán és ez szerinte mennyire sikerült. A szakfelügyelő elmondta észrevételeit, a jó és a rossz dolgokra egyaránt kitért. Ha komolyabb problémát látott, akkor konkrét elvárásokat is megfogalmazott, közölte, hogy rövidesen újra eljön, ellenőrzi a tanmeneteket, óravázlatokat, dolgoztatok javítását, a felkészülést a tanórákra, a kísérleti és demonstrációs eszközöket, szóval mindent, ami a pedagógus órai munkáját érintheti. Ha mindent rendben talált, akkor azt is közölte a pedagógussal. A felügyelő dicsérő vagy elmarasztaló szavaira a pedagógus illetve az iskolavezetés képviselője reagálhatott, észrevételt tehetett, de alapvetően a szakfelügyelő véleményei kerültek a későbbi jegyzőkönyvekbe, mely alapjául szolgált a pedagógusok 5 évenkénti minősítéséhez.

Az iskolai látogatásnak nemcsak szakmai okuk volt. Minden iskolának volt egy patronáló szakfelügyelője, aki bármely jelentős rendezvényen megjelenhetett az iskolában. Az írásbeli érettségik idején pedig, kimondottan kötelező volt ellenőrzésre menni. Az én patronált intézményem a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium volt (Vásárosnamény). Rendszeresen résztvettem az iskola nevelési értekezletein, gyakran félév-, vagy tanévzáró értekezletein és mindig megjelentem az írásbeli érettségi napján is.

Most pedig felsorolnám a továbbképzési témákat, illetve intézményi munkaközösségek részére ajánlott kiemelt tevékenységeket.

1983. augusztus: fakultációs tantervek.

1983. október 31.: Számítástechnikával közösen tartottuk, téma a HT programozása.

1984. március 16.: I. osztályos tanmenetjavaslat, technika érettségi, komplex munkák: a számítógép helye a technika órákon.

1984. augusztus: technika feladatlapok, a számítástechnika és a technika kapcsolata.

1984. őszi: az általános iskolás technika tanterve (előadó: Beregszászi Ferenc). Intézményi: kölcsönös óralátogatások intézményen belül.

1985. tavaszi: a technika tantárgy követelményrendszere. Intézményi: eszközök fejlesztésének lehetőségei.

1985. őszi: tápegységek építése az I. osztályos komplex munkákon (előadó: Czeglédi Zoltán). Intézményi: témazáró feladatlapok kidolgozása.

1986. tavaszi: a számítástechnika oktatása a II. osztályos komplex munkákon (előadó: Izsépi Béla). Intézményi: eszközök fejlesztésének lehetőségei.

1986. őszi: tervezve volt a tantervi korrekcióból adódó feladataink, de helyette az ATOMKI-t látogattuk meg. Intézményi: a fizika szertárak eszközeinek használata a technika órákon.

1987. tavaszi: a tantárgyi koncentráció lehetőségei a technika órákon. Intézményi: programozási ismeretek bővítése.

1987. őszi: technika és természetvédelem. Intézményi: mikroelektronikai ismeretek bővítése.

1988. tavaszi: a tantervi korrekcióból adódó feladatok. Intézményi: a számítógépes hardware ismeretek bővítése.

Az 1988/89-es tanévvel kezdődően a szakfelügyelői munka jelentősen megváltozott. Szakfelügyelőkből szaktanácsadók lettünk. Teljes egészében a Megyei Pedagógia Intézet irányítása alá kerültünk. Felkérésre kellett iskolákat, kollégákat látogatnunk. Az óralátogatások száma jelentősen csökkent, általában a meglátogatott pedagógusok problémáinak megismerése, megoldási javaslatok megfogalmazása, a problémák jelzése, megerősítése az iskolavezetés felé. Talán így lehetne legjobban összefoglalni a látogatások célját. Megszűntek az őszi és tavaszi szakmai továbbképzések, csak a tanév-előkészítő szakmai értekezletek maradtak meg. Még három évig élt tovább a szaktanácsadói rendszer a felügyelői rendszerhez hasonló, illetve a fentebb vázolt módon, majd 1991 júniusában teljesen megszűnt. Helyét átvette, a teljesen más struktúrájú szakértői rendszer. Ugyanakkor átalakultak a Pedagógiai Intézetek is. Munkatársai részben főállású szakértőkké váltak. Bizonyos szakmai területek patronálására pedig, megbízásos alapon alkalmaztak szakértőket. Én szakértői feladatokat már nem vállaltam, inkább az informatika szak elvégzését választottam a következő két évre, mint iskolán kívüli plusz feladatot.

Álljon itt végül azoknak az intézményeknek a listája és kollégáim neve, akiket 8 éven keresztül látogattam, segítettem (esetleg rémületben tartottam, de remélem ilyen azért nem volt):

Zrínyi Ilona Gimnázium, Nyíregyháza

- Izsépi Béla

Vasvári Pál Gimnázium, Nyíregyháza

- Pappné Dombai Katalin

- Kovács Lajos

- Izsépi Béláné

Krúdy Gyula Gimnázium, Nyíregyháza

- Pethe István

- Koncz István

Bessenyei György Gimnázium, Kisvárda

- Pásztor András

- Dzsubák István

Korányi Frigyes Gimnázium, Nagykálló

- Bogdány Lajos

- Lipták Lajos

- Dr.Vonza Andrásné

- Horváth János

- Ködmön József

Kossuth Lajos Gimnázium, Nyíregyháza

- Szemerszki Éva

- Boros László

- Lukács Gábor

József Attila Gimnázium, Nagyecsed

- Darabánt Ildikó

- Jászai Gyöngyvér

Ady Endre Gimnázium, Csenger

- Szamosszegi Gyula

- Vincze József

Zalka Máté Gimnázium, Fehérgyarmat

- Czeglédi Zoltán

- Pálinkás Béla

Móricz Zsigmond Gimnázium, Ibrány

- Juhász László

Váci Mihály Gimnázium, Tiszavasvári

- Szabó Endre

- Papp Margit

- Vigh Csaba

Mező Imre Gimnázim, Baktalórántháza

- Koncz István

- Bodócs Emánuel

- Baktiné Sasvári Erzsébet

- Dr.Jakab Andrásné

- Kertész Sándorné

- Kaluha Zoltán

- Iszály László

Teleki Blanka Gimnázium, Tiszalök

- Szemerády Tamás

Váry Emil Gimnázium, Demecser

- Dr.Schmercz István

- Lemák István

Kölcsey Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, Nyíregyháza

- Csiszér Dezső

- Pák Mária

Báthory István Gimnázium és Szakközépiskola, Nyírbátor

- Hadházy Albert

II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, Vásárosnamény (a patronált intézményem)

- Jenei Mária

- Trencsényi Miklós

Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, Mátészalka

- Pálinkás Béla

- Kónya Péter

- Képíró László

- Görbe Mihály.

Saját iskolámat csak a teljesség kedvéért soroltam fel, mert a saját intézményét a szakfelügyelő nem felügyelhette, patronáló felügyelőnk: Gerő László volt.