Informatika fogalomgyűjtemény

Kommunikáció

A kommunikáció: ha két rendszer folyamatosan információt cserél, akkor azt mondjuk, hogy kommunikál egymással. Rendszer alatt érthetünk technikai rendszereket, de lehetnek ezek biológiai lények, nevezetesen állatok vagy emberek is. A legfejlettebb kommunikációra természetesen az emberek, illetve az emberek által készített informatikai rendszerek képesek.

Az információ áramlása: Az információcserét az információ áramlása valósítja meg. Az áramlás az információ forrásától a célhelyig, egy információs csatornán halad keresztül, áramlik. Az információt a csatornának, mint fizikai közegnek az állapotváltozása hordozza.

Az információáramlás modellje: információforrás (adó) -> jelátalakítás (kódolás) -> információs csatorna -> jelátalakítás (dekódolás) -> célhely (vevő).

Az információforrás: vagy adó, az a hely ahol az információ keletkezik. Ez a hely lehet egy számítógép memóriája, az emberi agy, egy könyv lapja, egy természei jelenség mint jelforrás, hogy csak néhány lehetőséget említsünk. A keletkezett jelnek el kell jutni a célhelyre, ahol rögzülni kell valamilyen módon és feldolgozás által információt kell szolgáltatni a forrásban történt változásokról vagy épp a változatlanságról.

Jelátalakítás: melyre azért lehet szükség, mert lehet, hogy a keletkezett jel a csatornán végigjutni nem tudna, hiszen a csatorna fizikai tulajdonságai meghatározzák, hogy milyen jelek képesek rajta haladmi. Például üvegen keresztül át tud haladni a fény, de az elektromos jel már nem, hiszen elektromos szigetelő.

A kódolás: egy speciális jelátalakítás, amikor a fizikai mennyiségekhez számértékeket rendelünk, ezáltal analóg jelek feldolgozását számítógépekkel oldhatjuk meg. Ennek az átalakításnak az eszköze az ADC, magyarul: analóg-digitális átalakító (digitalizáló).

Az információs csatorna: a legkülönbözőbb fizikai közeg lehet. A leggyakoribb közegek a levegő (hang), a víz (hullámok), fémes vezetők (elektromos áram), elektromágneses tér (elektromágneses hullámok, pl: különböző frekvenciájú rádióhullámok, fény), üvegszál (fény). Az információs csatornát a sebességével, frekvenciamodulált jel esetén a sávszélességével szokták jellemezni, melyet frekvenciában határoznak meg. Az informatikai hálózatok csatornái a különböző hálózati kábelek, továbbá aktív és passzív elemek. A hálózati sebességeket általában Mbit/sec-ban adják meg, azaz azt, hogy másodpercenként hány bit információt képes továbbítani. A legelterjedtebb lokális hálózati sebesség a 100 Mbit/sec. Iskolánk ADSL hálózati kapcsolati sebessége 384/75 Kbit/sec. Egy modem-es kapcsolat 56 Kbit/sec-os, egy ISDN vonal sebessége 128 Kbit/sec. Egy országos Internet gerincvezeték sebességét Tbit/sec-ban mérik.

Az információs csatornákkal kapcsolatos problémák: Az információs csatornán való áthaladás közben az információval sokminden rossz dolog történhet. Torzulhat a jel, veszélyezetve a visszaalkítás biztonságát. Elveszhet az információ, mert mint tudjuk az információ nem megmaradó mennyiség. Illetéktelen kezekbe kerülhet az információ. Mindhárom ploblémára találtak megoldást az információs csatorna tervezői (itt most főleg a számítógépes hálózatra gondolunk). A torzulás ellenére biztonságos visszaalakításra megoldás lehet a bináris kódolás, melynél két elég jól megkülönböztethető jelet használunk, ezáltal egymástól és a csatorna zajától a hasznos jel jól elkülöníthető. Az információ elvesztését a hálós szerkezet hivatott megakadályozni, ezzel maximális mértékben megnövelve a hálózat biztonságát (nagyon valószínűtlen, hogy egyszerre tönkremenjenek a hálózat számítógépei). Ha pedig az információ illetéktelen kezekbe kerül, akkor a felhasználhatóság megakadályozására titkosíthatjuk, úgynevezett biztonságos protokollokat használunk.

A dekódolás: melyre akkor van szükség, ha a digitális jelből újra analóg jelet szeretnénk létrehozni. Ennek az átalakításnak az ezköze a DAC, azaz a digitális-analóg átalakító. Egy jól megépített, akár számítógépi lehetőségekkel rendelkező dekódoló arra is képes, hogy az esetleg elveszett, torzult, hibás kódokból kitalálja (kiszámolja) azt, hogy nagy valószínűséggel mi lehetett az eredeti jel. Így a csatorna, vagy tároló eszközök hibáit ki tudja javítani. Ez a képesség jelenti a digitális rendszerek behozhatatlan előnyét az analóg rendszerekkel szemben (analóg másoláskor a másolat mindig rosszabb az eredetinél, digitális rendszernél ez fordítva van, a másolat jobb – de semmiképp nem rosszabb – lehet az eredetinél).

A modem: egy olyan két irányú átalakító, mely a számítógép elektromos jeleit képes telefonon forgalmazni, venni és adni. A nevében rejlik a működése: a számítógép jeleivel modulálja a telefonvonal jelét, illetve a telefonvonal jelét demodulálja, visszaalakítja digitális jelekké a számítógép számára.

Jel visszaalakítás: A csatornán megérkező jelet nagy valószínűséggel újra át kell alakítani annak érdekében, hogy a célhely (vevő) az fel tudja dolgozni. Példa lehet erre a fénykábel, melyen mint csatornán végigmenő fényt újra elekrtomos jellé kell alakítani a fogadó helyen.

Példák telekommunikációs rendszerekre: Egyirányú: hagyományos hírkölő rendszerek, rádió, televízió, műholdas műsorszórás. Kétirányú: vonalas telefon, mobil telefon, kábeles műsorszórás, Intenet, interaktív műsorszórás (kisérleti jelleggel), banki információs rendszer.

Számítógépes információs rendszerek

Az információ: A közvetlen tapasztalat, érzékelés, közlés vagy tanulás útján szerzett minden olyan ismeretet, amely valamilyen meglévő bizonytalanságot szüntet meg, információnak nevezünk.

Megjegyzések:

a.) az információ szubjektív (az információtartalom a vevőtől függ, vagyis képes-e felfogni, megérteni, értelmezni).

b.) az információ, ellentétben a legtöbb fizikai mennyiséggel, nem megmaradó mennyiség (például: magnószalag törlése)

c.) az információ szoros kapcsolatban van a rendezettséggel (rendezett anyaghalmaz hordozza az információt, a rendezettség megszüntetésével az információ elvész: babszemekből kirakunk egy betűt, majd szétszórjuk a babokat)

A bit: (binary digit) Az információ alapegysége. Egy bit az az információ, mely két egyformán valószínű, de egymást kizáró esemény egyikének bekövetkezéséről tudósít. (pl.: pénzfeldobásnál fej vagy írás, nem ikerszüléskor a gyermek neme fiú vagy lány, kettes számrendszerben a számjegy értéke 0 nagy 1, egy kapuáramkör vezet vagy nem).

Az információ mérése: Ha egy esemény egyformán valószínű lehetséges eseteinek száma N, akkor az N-1 -et felírjuk 2-es számrendszerben, ahány jegyű 2-es számrendszerbeli számot kaptunk, annyi bit-egész az az információ, amihez akkor jutunk, ha a kérdéses esemény bekövetkezéséről tudomást szerzünk.

Az információ mennyiségét logaritmus segítségével is kiszámolhatjuk. Ha a lehetséges esetek száma N, akkor az információ mennyisége kettesalapú logaritmus N, azaz Log₂ N, amely természetesen általában nem egész, hanem valós szám.

(Átírás osztással: Az átírandó számot addig osztjuk újra meg újra (a hányadost újra osztva) maradékosan az új alappal, ameddig 0-t nem kapunk hányadosul. A kapott maradékok fordított sorrendben adják a szám új számrendszerbeli alakját.)

Az információ nagyobb egységei: 1 byte = 8 bit, 1 Kbyte = 1024 byte, 1 Mbyte = 1024 Kbyte, 1 Gbyte = 1024 Mbyte, 1 Tbyte=1024 Gbyte.

Néhány további információfogalom:

A hírközlés tudománya szerint: Az információ valamilyen sajátos statisztikai szerkezettel rendelkező jelkészletből összeállított, időben és/vagy térben elrendezett jelek sorozata, amellyel az adó egy dolog állapotáról, vagy egy jelenség lefolyásáról közöl adatokat, melyeket egy vevő felfog és értelmez. Az információ mindaz, ami kódolható és egy megfelelő csatornán továbbítható.

Az ismeretelmélet szerint: Az információ olyan ismeret, tapasztalat, amely valakinek a tudását, ismeretkészletét, ennek rendezettségét megváltoztatja, átalakítja, alapvetően befolyásolja, ami átmenetileg a tudásbeli bizonytalanság növekedésével is járhat.

Társadalomtudományi szempontból: Az információ a társadalom szellemi kommunikációs rendszerében keletkezett és továbbított hasznos vagy annak minősülő ismeretközlés. Össztársadalmi jelenség, a világ globális problémáinak egyike, hasonlóan az energiához, a környezetvédelemhez.

Gazdasági megközelítésben: Az információ egyrészt szolgáltatás, másrészt piaci termék, de az árucserével ellentétben az információ cserénél mindkét félnek megmarad az információja. A termékekben egyre csökken az anyag, az energia és az élőmunka felhasználása, és ugyanolyan mértékben nő a bevitt információ mennyisége.

Az információs rendszerek feladatai: az információ keletkezése, felkutatása, begyűjtése, tárolása, feldolgozása, rendezése, kiválogatása, átalakítása, továbbítása, törlése, titkosítása, értékelése, megjelenítése, nyomtatása, következtetések megállapítása, az eredmények közzé tétele.

Az információs rendszerek típusai: hagyományos (kézi), automatizált (számítógépes).

A hagyományos információs rendszer: nem automatizált, nagy a munkaerőigénye, az emberi tévedések bizonytalanságot növelik - tehát pontatlan, lassú, manapság csak korlátozottan alkalmazható.

A számítógépes információs rendszer: automatizált, nagy szakmai hozzáértést igénylő, pontos, gyors, szinte bárhol alkalmazható.

Iskolánk hagyományos információs rendszerének elemei: tanulók és dolgozók törzskönyve, ellenőrző füzet, osztálynapló, négyéves bizonyítvány, érettségi bizonyítvány, tankönyvek, füzetek, a könyvtári állomány, a szóbeli közlés.

Iskolánk számítógépes információs rendszerének elemei: tanulói nyilvántartás, dolgozói nyilvántartás, munkaügyi nyilvántartás, KIFIR rendszer, kétszintű érettségi nyilvántartó rendszere, oktatóprogramok, multimédiás anyagok, lokális számítógépes hálózatunk szolgáltatásai.

A kétféle információs rendszer összehasonlítása: az automatizált információs rendszerrel, sokkal több adatot, sokkal gyorsabban és sokkal biztonságosabban kezelhetünk, valamint juttathatunk el nagy távolságokra igen rövid idő alatt, mint a hagyományossal.

A telekommunikáció: hang és/vagy kép egyidejű átvitelére alkalmas, egy vagy kétirányú kommunikációs csatornák. Ilyenek: a vezetékes telefon, a fax, a mobil telefon, a rádió, a televízió, a kábel tv, a műholdas műsorszórás.

Számítógépes információs rendszerek az iskolában és a gazdaságban. Adafor (kétirányú adatforgalom az OKÉV és az iskolák között), Giro (Bankközi információs rendszer).

Internetes közhasznú információs források: Sulinet, Neptun, Elvira, Matáv, Elektronikus könyvtár, OM.

Internetes keresés típusai: kulcsszavas keresés, tematikus-keresés és egyéb keresők.

Kulcsszavas keresőszerverek: az információt kulcsszavak keresésével találhatjuk meg. A kereső motorok a Web lapok címében illetve a fejrészében elhelyezett kulcsszavak alapján keresnek tartalmat. Ilyenek: google, altavizsla, infoseek, altavista.

Tematikus keresőszerverek (Internet katalógusok): olyan adatforrások (adatbázisok), amelyben az információ témakörök szerint vannak tárolva, a keresés az általános (bővebb) fogalomtól a szűkebb tartalomig tart, amíg meg nem találjuk a keresett információt. Ilyen keresők: yahoo, hudir, lycos, magellán.

Egyéb keresési lehetőségek: ilyenek lehetnek a metakeresők, melyek keresőktől kérdeznek le adatokat. Ilyen például az ariadnet vagy a mamma. További keresési lehetőségek: gyűjtőkeresők, melyek jól körülhatárolt területen keresnek (földrajzi területen, vagy dokumentumtípus szerint, például zenét vagy képet kereső szerverek). Ide tartoznak a személyeket kereső programok is. Nagyon gyakran honlapokon belüli keresésekre is lehetőség van (főleg portál típusú honlapok esetén).

Az informatika fejlődéstörténete

Főbb események: a beszéd, az írás, a rajzok és a festmények, a könyvnyomtatás, a fénykép, a távíró és a telefon, a rádió, a mozgókép, a televízió, a magnetofon, a számítógép, a videomagnó, a műholdak.

Az informatika – ha még sokáig nem is így nevezték – együtt fejlődött az emberiséggel. Minden történeti korból származnak olyan leletek, amelyek azt bizonyítják, hogy az ember életének mindig fontos része volt az információszerzés, a kommunikáció, majd később az információ megőrzése, a tudás és az események dokumentálása. Az információcsere első formája a beszéd, mely kb. 7000 éve alakult ki. Az informatika egy szervezet és annak információs rendszere között teremt kapcsolatot.

Az információ továbbítása: A történelem során, a legkülönbözőbb módon próbáltak információt célba juttatni. Csak néhány nevezetes állomás: futár (Maraton), füstkarikák, dobok, galambok, fényjelek, postaszolgálat, távíró, telefon, rádió, televízió, mobiltelefon, Internet. A fejlődés során a sebesség és a biztonság fokozatosan növekedett. Manapság ez akkora méreteket öltött (az időegységenként továbbított információ szinte mérhetetlenül nagy), hogy jogos információrobbanásról vagy információs korszakról beszélni.

Az információ rögzítésében az első forradalmi változás az írás kialakulása 20000 éve rajzokkal kezdődött), a második a könyvnyomtatás (Guttenberg: 1450), a harmadik a modern hang és képrögzítés (XIX. század vége, XX. század közepe) és a negyedik a számítógép megjelenése volt. Az első három esetben az információ úgymond rögzített formában van jelen (ahogy a szólás is mondja: kőbe vésve található, megváltoztathatatlanul), és annak feldolgozása csak emberi munkával lehetséges.

A számítógép szerepe: A számítógépes információtárolás már sokkal dinamikusabb megoldást jelentett, vele az információ megváltoztatható, géppel feldolgozható. Ennek alapján két nagy időszak létezik, a számítógépes-kor előtti, és a számítógépes korszakunk, mely váltásnak a dátuma az első elektronikus számítógép (az ENIAC) megalkotása: 1944. E dátum előtt nem beszélhetünk teljesen automatizált adatfeldolgozásról és információs rendszerről. Egy automatizált információs rendszerrel, sokkal több adatot, sokkal gyorsabban és sokkal biztonságosabban kezelhetünk, valamint juttathatunk el nagy távolságokra igen rövid idő alatt, mint a hagyományossal.

Az információs technológia fejlődése:

Természetesen, mint minden új dolognak, a számítógépnek is megvoltak az előhírnökei, amelyek nélkül nem sikerült volna ezt az új eszközt megalkotni. Néhány ilyen eseményt említsünk meg az egyetemes történelemből.

i.e.: Az ember számolási műveletek megkönnyítésére évezredek óta használ eszközöket. A legelső ilyen eszköz a Kínában készült abakusz, mely még az időszámítás kezdete előtt. Ma is ismert képviselője a szorobán, mely Japán eredetű, de szinte minden nép kialakította a maga golyós számoló eszközét.

1614: Napier megalkotja az első logaritmus táblát. A logaritmus tulajdonságai alapján működik a logarléc, mely hosszú időn keresztül volt a mérnökök kizárólagos számolási eszköze. A logarléc egyúttal példa a nem digitális, azaz analóg számológépre is.

1623: Schickard német csillagász, fogaskerekes összeadót készít Pascal elgondolásai alapján, automatikus átvitel valósított meg a helyi értékek között.

1671: Leibnitz német matematikus elkészíti az első mechanikus négy alapműveletes számológépet. 1679-ben javaslatot tesz a kettes számrendszerre.

1802: Babbage angol matematikus lyukkártyás adattárolást alkalmaz a számológépében.

1847: Boole lefekteti a matematikai logika alapjait.

1880: Hollerit tökéletesíti a lyukkártyák használatát.

1890: Az amerikai népszámlását a Hollerit féle számológép segíti. Így az egyébként 10 éves munkát 1 év alatt sikerült elvégezni.

1924: A Hollerit alakította társaságból megalakult az IBM (International Business Machines) Corporation.

1937: Az első univerzális elektromechanikus számológép: Mark 1.

Az elektromechanikus gépek tervezői a következő gondokkal küszködtek:

Nagy méret. Mozgó mechanikus alkatrészek miatt nagyon lassúak. Minél gyorsabban mozgott az alkatrész, annál jobban melegedett, tehát meg kellett oldani a hűtését.

1944: Neumann János az első elektronikus számítógép: ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Calculator).

1951: Az első kereskedelmi forgalmazásra készült számítógép: UNIVAC.

Az elektronikus számítógépeket generációk szerint szoktuk emlegetni. A generációk közötti váltást az alkalmazott aktív áramköri elem típusa határozza meg.

1.gen: 1944-1960, 2.gen: 1965-ig, 3.gen: 1972-ig, 4.gen: 1972-től.

	Áramkör	Méret	Bizt. Működés	Energia	Memória	Sebesség	Pr.nyelvek
1.gen	Elektr. cső	Terem	Órák, percek	Nagy	Kbyte	1 kHz	Gépi
2.gen	Tranzisztor	Szekrény	Évek	Kw	100 kbyte	100 kHz	Magasszintű
3.gen	IC	Asztali	Évtized	100 watt	Mbyte	1 MHz	Több nyelv
4.gen	Mikroproc.	Akár zseb	Évtizedek	Kicsi	Gbyte	1 GHz	Multitask

5. generáció: Szokás a napjaink legmodernebb számítógépeit ebbe a generációba sorolni. Hogy ez jogos-e vagy sem, azt most még nem lehet eldönteni. Talán néhány évtized múlva pontosan fogjuk tudni e kérdésre a választ. Annyit mondhatunk, hogy a sebesség növekedés és a tárkapacitás bővülése, előbb vagy utóbb minőségileg új tulajdonságokhoz juttatja a számítógépeket. Ha mindehhez hozzávesszük a párhuzamos működés terjedését, a nano-technológia megjelenését, akkor valószínű, hogy közel állunk az 5. generációhoz (mondjuk most járunk a 4,5-nél).

0. generáció: Szokás a mai értelemben nem számítógépnek nevezhető, tehát az első generáció előtt épített számítógépeket, 0. generációba sorolni. Szigorúan véve a mai nem programozható zsebszámológépek is ebbe a kategóriában tartoznak, hiszen nincs bennük belső vezérlés (program).

A generációk alkalmazási körei. Az elektroncsöves készülékek még csak szűk körben terjedtek el, gyakorlatilag csak azok a tudósok használták, akik megépítették. A tranzisztoros gépekből már több tízezer működött, volt szinte minden felsőfokú intézményben, kutatóintézetekben és természetesen széles körben jelen volt a haditechnikában és az űrkutatásban. A programnyelvek e gépek segítségével terjedtek el világszerte, és váltak a tudományos közlés egyik elfogadott nemzetközi nyelvévé. Ma minden PC mikroprocesszorral működik. Magyarországon a középiskolákban 1980-as évek elejétől jelentek meg az első számítógépek és lettek az oktatás tárgyává, később a segítőjévé. Napjainkban egyre több háztartásban található személyi számítógép.

A világháló hatása: A világháló megjelenése előtt a legfontosabb információs források a könyvek és az írott sajtó, valamint a rádió és a televízió voltak. Internetes korszakunkban egyre többször tekintjük az információ forrásának a világhálót, ennek segítségével tartjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel, rokonainkkal. Egyre kevesebbszer adunk fel postai levelet vagy képeslapot, mindezt levelező rendszerekkel oldjuk meg. Ezzel nagymértékben felgyorsult az információáramlás, pillanatok alatt elterjed bármilyen közérdekű információ a világon. Ezzel a társadalmak nyitottabbá váltak, hiszen polgárai szabadon kommunikálhatnak. Ha van otthon Internetünk, nagyon sok dolgot otthonról intézhetünk. Banki ügyleteket bonyolíthatunk, okmányaink kiváltását kérhetjük, bejelentkezhetünk ezekkel kapcsolatos ügyintézésekre. Jelentkezhetünk érettségi vizsgára, felsőfokú oktatási intézménybe, adóbevallást készíthetünk a világhálón, vagy mindezekben segít bennünket az Internet. Különböző belépő jegyeket rendelhetünk, vásárolhatunk a legkülönbözőbb elektronikus áruházakban, kirándulás szervezésekor közlekedési, szállodai, időjárási információkat kérhetünk le. Ha van elég időnk és energiánk, akkor távmunkát is vállalhatunk, melynek produktumát az Internet segítségével juttathatjuk el a megbízónkhoz. Mindez már alig hasonlít a hagyományos információszerzéshez. A számítógépes hálózat tehát minden olyan területen jól használható, ahol nagy mennyiségű adatot kell gyorsan feldolgozni, valamint az egy időben, egymástól nagy távolságra elérhetővé tenni.

Az információrobbanás veszélyei az adatvédelemben: A személyiségi jogok biztosítása érdekében az adatvédelmi törvény úgy nyilatkozik, hogy senkinek semmilyen személyes adatát az ő tudta és beleegyezése nélkül nyilvánosságra hozni nem lehet. Ugyancsak nem élhet vissza a személyi adatok jogosult kezelője a tudomására jutott személyes adatokkal, azt harmadik személy számára át nem adhatja. Ugyanakkor nem készíthető az állampolgárokról olyan egységes nyilvántartás sem, mely biztosítaná valamely szervezetnek a teljes adatállományon való keresést. Ezért szüntették be a személyi szám használatát. Helyette a különböző jogi viszonyokra specifikus azonosítókat alkottak, pl.: TAJ szám, adószám.

Néhány új lehetőség, melyek a számítógépek megjelenésével terjedtek el. Multimédia. Előadások: prezentáció és projektor. Web-kamera. Videokonferencia. (kétirányú hang és képátvitel). Üzleti élet: készlet és rendelés nyilvántartás, dolgozói nyilvántartás, bank és számlaügyek intézése, elektronikus kereskedelem. Közigazgatás: személy, ingatlan, gépjármű, adó nyilvántartások. Közlekedés: PDA-GPS, Orvostudomány: páciens adatbázisok, laboratóriumi rendszerek, jel és képfeldolgozás, (EKG, CT, PET), monitoring. Szakértői rendszerek: tematikus adatbázis, amely a beirt adatok alapján, kérdésekre tud válaszolni. Tervező rendszerek: CAD. Újságírás: kiadványszerkesztők. Különböző űrkutatási programok: Mars, Titán. Mobil telefonok és lehetőségei: közvetlen kapcsolat a legkülönbözőbb helyzetekben, SMS, MMS. A mobil telefon, mint a kémkedés eszköze (van olyan üzem, amelybe tilos bevinni). Nyilvánvaló, hogy megfelelő időben rendelkezésre álló információval időt, pénzt és energiát takaríthatunk meg.

A túlzott informatikai eszközhasználat személyiségromboló, egészségkárosító hatásai. A gyerekeket könnyű gép mellé ültetni, ez egyre inkább életszerű, de sok esetben agresszív, durva játokkal találkozik. Csak aztán legyen, aki felállítja őket. Gépfüggőség alakulhat ki. Mivel a gép, a világnak egy speciális képét vetíti elénk, az adott személy nem képes a valóságos folyamatok és azok következményeinek reális megítélésére. Ezáltal torzulhat a személyisége. Hasonló gondokat jelenthet a Net-függőség. Ugyanakkor a világhálónak vannak pozitív oldalai is: csevegés, ismerkedés, barátság, szerelem. Az, aki sokat ül számítógép előtt, könnyen szemkárosodást szenvedhet, mozgásszegény életmódja miatt elhízhat, az ülő testtartásból mozgásszervi megbetegedéseket kaphat. Ezért nagyon fontos, hogy egy számítógépes munkahely ergonómiailag megfelelően legyen kialakítva (megfelelő monitor – alacsony sugárzású, magas képfrissítési frekvenciával, kézhez álló billentyűzet, zajszegény ventilátorok).

Számítógépes bűnözés: Mint az élet szinte területe, az informatika sem mentes a helytelen emberi magatartásoktól, veszélyesebb formában a bűnözéstől. Nap, mint nap hallunk olyan híreket, hogy betörtek valamely neves cég információs rendszerébe, és onnan adatokat másoltak le és jogtalanul használták fel. Ugyanakkor naponta (vagy talán még sűrűbben) indul világkörüli útjára egy-egy új vírus, mely komoly anyagi hátrányokat tud okozni a számítógépek használóinak, az Internetes szolgáltatóknak.

Informatika és etika. Netikett. Jogi ismeretek

A Netikett alapja az RFC 1855 ajánlás: mely többek között tartalmazza az elektronikus levelezés és csevegés szabályait, a levelezési listák szabályait, valamint az ftp, a WWW, a telnet és az IRC használatának szabályait.

E-mail-lel kapcsolatos szabályok: Az e-mail nem biztonságos, ne írj olyat e-mailben sem, amit ne írnál le hagyományos levelezőlapon. Tartsd tiszteletben a szerzői jogokat. Személyes levelet csak a feladó engedélyével küldhetsz tovább. Ne küldj tovább láncleveleket, mert egyrészt tilos, másrészt ezek csak a forgalmat gerjesztik. Ne küld, és ne is válaszolj indulatos levelekre. Csak a neked szóló leveleket olvasd el. Lehetőleg mindig írj tárgyat a leveledre. Ne írj csupa nagybetűvel, mert azt indulatosnak veszik. Leveledbe – ha új helyre megy – írd bele a saját e-mail címed. Használj mosolygókat (smiley). Ne küld nagyméretű leveleket, és ne küldj ismeretlennek levelet.

Levelezési listák szabályai: Egy levelezési listába csak akkor írj, ha már kellően tájékozódtál az ottani szokásokról. Mivel leveledet nagyon sokan olvassák, jól gondold, meg mit írsz, és azt is, hogy a levelezési listák leveleit archiválni is szokták, így lehetséges, hogy sokáig bárki elolvashatja. Tartalmat feltétlen jelezni kell a tárgysorban. Válaszleveledben idézz annyit az eredeti levélből, hogy az egyértelműen azonosítható legyen. Ha valakivel nem értesz egyet, akkor azt lehetőleg személyes levélben közöld vele.

A Web oldalakkal kapcsolatos szabályok: Ha egy Web lap nem megfelelően működik, először sajátgépeden ellenőrizd a beállításokat. Minden feltétel nélkül ne fogadd el a Web lapok tartalmát. Ha valamely Web-helynek léteznek tükör helyei, akkor a hozzád legközelebbit használd letöltéskor. Tartsd a szerzői jogokra vonatkozó szabályokat.

Web oldal készítésénél betartandó személyi és szerzői jogok: a Web lapkészítés egyfajta publikálás, ezért be kell tartani a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat. Személyes adatokat, képeket csak akkor tehetsz ki a NET-re, ha az érintett személytől erre engedélyt kaptál. Be kell tartani a szerzői jogokra vonatkozó szabályokat is. Ne publikálj olyan terméket, amelyet nem te állítottál elő, legyen az akár rajz, kép vagy írás. Ha nem általad készített terméket használsz, akkor az a minimum, hogy feltünteted a forráshelyet, de célszerű a szerző hozzájárulását is megszerezni. Rendszeresen tartsd karban Web lapodat.

Speciális közösségi oldalak szabályzatai: Speciális közösségi oldal lehet egy csevegő csatorna, amelyen adminisztrátorok felügyelnek a belső rendre. A csatornára érvényes szabályzatot el kell olvasnod, és a benne foglaltakat be kell tartani. A szabályszegőket ideiglenesen, vagy hosszabb időre, esetleg végleg az adminisztrátorok kitilthatják a csatornákról.

Helyi hálózat használatának szabályai: Iskolánkban három lokális hálózat működik egymással párhuzamosan, ezek a diákok, a tanárok illetve a gazdasági dolgozók részére lettek kialakítva. A diáknak csak az etge-diak hálózathoz, illetve az Internethez van hozzáférése. Minden felhasználónak egyedi azonosítója (felhasználói neve) van. Mindenki rendelkezik egy titkos jelszóval, mellyel a bejelentkezéskor azonosítja magát. A jelszót másnak elárulni nem szabad, mert illetéktelenek hozzáférhetnek a Home könyvtárukhoz. A jelszó érvényessége soha nem jár le, és nem módosítható. A tanulók bármely tanulói gépről bejelentkezhetnek (a három számítógépteremből és a könyvtárban lévő tanulói gépről). A számítógépeken a tanulók rendszergazdai jogokkal nem rendelkeznek, ezért a gépek alapvető beállításait a tanulók nem változtathatják meg. Minden tanuló felhasználónak rendelkezésre áll egy 8 Mb-os tárhely a tanulói szerveren. Ide kell kimenteni megőrzésre szánt dokumentumaikat, mert a munkaállomások kikapcsolásakor a mentett információk nem maradnak meg.

Adatvédelmi törvény: kimondja, hogy adatainkat csak meghatározott céllal, meghatározott ideig és az engedélyünkkel lehet kezelni. Az adatkezelésről tudnunk kell, hogy az önkéntes vagy kötelező, és azt is, hogy kik férhetnek adatainkhoz. Az adatvédelmi törvény betartatásáról többek között – a felügyelet gyakorlásával – az adatvédelmi biztos gondoskodik.

Személyes adat: bármely meghatározott személlyel kapcsolatba hozható adat. Az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.

Közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat.

Adataink nyilvántartása: Szintjei a település jegyzője, a köztársasági megbízott, az Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal, és aki mindezt felügyeli: a belügyminiszter, vagy ennek hiányában miniszteri biztos. Nyilvántartott adatok: név, állampolgárság, neme, születési adatok, anyja neve, személyazonosító jel, lakcím, elhalálozási adatok, adatszolgáltatásra vonatkozó korlátozás. A személyazonosító 1995.december 31-ig volt használható, alkotmányellenessége miatt használatát megszüntették (de mindenkinek van!). A különböző szakfeladatokhoz külön azonosító jeleket vezettek be: TAJ-szám, adószám, személyi adat- és lakcím nyilvántartási kód.

A szerzői jogi törvény: védi az irodalmi, tudományos, művészeti és egyéb szellemi alkotásokat. Ezen belül védi a számítógépes szoftvereket is. A szerzői jog azt illeti meg, aki a művet megalkotta. Nagyon sok jog csak a szerzőt illeti meg (módosítás, másolatkészítés, értékesítés).

A szoftver részei: forrásprogram (forráskód), tárgyprogram, kísérő anyag (dokumentáció, használati utasítás).

Szoftverfajták: operációs rendszerek, fejlesztői rendszerek, felhasználói programok.

A szoftverek védelme: a programokat alapvetően kétféleképpen lehet védeni, az egyik a technikai védelem, a másik a jogi védelem. Technikai védelem általában valamilyen másolás elleni védelmet jelent. A jogi védelem megvalósítása a szoftverszerződés. A vásárlónak nem lesz tulajdona a megvásárolt szoftver, csak az adott példány kizárólagos felhasználója lesz. A felhasználó jogosult egy biztonsági másolatot készíteni a szoftverről. A szoftvert visszafejteni csak akkor szabad, ha más szoftverekkel való együttműködéshez az elengedhetetlen. Általában a forgalmazók ezt megtiltják.

Szoftverek csoportosítása felhasználói jogok szerint: Szabad szoftverek: ingyenes, szabadon használható és terjeszthető szoftverek, a forráskód megismerhető. Freeware programok: szabadon felhasználhatók és terjeszthetők, de nem szabad visszafejteni a forráskódot. A szerzői jog az alkotóé. A programot nem adhatjuk el, és nem változtathatjuk meg. Shareeare programok: ingyenesen beszerezhetők és terjeszthetők, de nem működnek teljes körűen, illetve csak bizonyos ideig használhatók. A teljes verzióért fizetni kell és regisztráltatni. Félig szabad szoftverek: valamilyen felhasználási célra, kedvezőbb vásárlási feltételekkel kerülnek forgalomba, például ha az oktatásban alkalmazzák. Kereskedelmi programok: pénzbe kerülnek és meghatározott feltételekkel alkalmazható. Aki a szoftverekkel kapcsolatos szerződéseket figyelmen kívül hagyja, szabálysértést, súlyosabb esetben törvénysértést követ el, melynek jogi következményeit vállalnia kell. Ugyancsak súlyos büntetéseket kaphat az, aki vírusokat terjeszt, melyek károsíthatják a számítógép hardver elemeit, törölhetnek állományokat, adatokat, lehetetlenné tudnak tenni számítógépek közötti kommunikációt.

Jelátalakítás

Jel: valamely fizikai mennyiség időbeni változását jelnek nevezzük. A jel felfogható úgy, mint az adott fizikai mennyiség időbeli változásának a függvénye. Szerencsés esetben e változást megadhatjuk valamely matematikából ismert függvénnyel, melyet jelölhetjük például F(t)-vel, ahol a t a folyó idő.

Jelrendszer, elemi jel: A logikailag összetartozó jeleket jelrendszernek nevezzük. Minden jelrendszerben megállapíthatjuk, melyek a legkisebb jelek, amelyek már tovább nem bonthatók. Ezeket elemi jeleknek nevezzük. Ilyenek a számok, betűk vagy a Morze jelek (rövid jel, hosszú jel, rövid szünet, hosszú szünet). Ha egy jelrendszer csak két elemi jelet tartalmaz, bináris jelrendszernek nevezzük.

Csoportosítás az időbeli változás szerint: nem periodikus és periodikus. Nem periodikus a jel, ha időben nem ismétlődik. Periodikus a jel, ha létezik olyan T időintervallum, hogy F(t+T)=F(t) minden t-re fennáll. Ebben az esetben a legkisebb ilyen T értéket a jel periódusidejének, az 1/T-t a jel frekvenciájának nevezzük. Ha a T mértékegysége szekundum, akkor a frekvenciáé Hertz (Hz). Nevezetes periodikus jelfajták: sinusos jel, négyszögjel, háromszögjel, fűrészfogjel (és ezek alfajai szimmetria szerint).

Csoportosítás a fizikai mennyiség szerint: mechanikus, termikus, elektromos, fény és elektromágneses. Példák:

Mechanikus: hosszváltozás.

Termikus: hőmérsékletváltozás.

Elektromos: feszültségváltozás.

Fény: fényintenzitás változása.

Elektromágneses: mágnesezettség változása.

A jelek érzékszervi csoportosítása: Vizuális: minden, ami látható és jel szerepet tölt be – legtöbbször 2D rajzok, képek, fényképek, mozgóképek, térképek, szimbólumok, de lehetnek 3D tárgyak vagy virtuális tárgyak is (például hologramok). A vizuális jel lehet képszerű vagy szimbolikus. Audiojelek: beszéd, zene és zaj. Audiovizuális: kép és hang együtt.

Csoportosítás a jel folytonossága szerint: analóg és digitális. Analóg (folytonos) a jel, ha a benne szereplő fizikai mennyiség (bizonyos határok között) bármilyen értéket (vagyis végtelen sokat) felvehet, nagyságát valós szám határozza meg. Másképpen: az értékhatárok között folyamatosan változik, a leíró függvénye folytonos. Ilyen lehet egy tárgy mérete, sebessége vagy hőmérséklete, illetve ezek változása. Digitális (diszkrét) a jel, ha a benne szereplő fizikai mennyiség csak véges sok, egymástól jól megkülönböztethető értéket vehet fel, nagyságát - egy megfelelően megválasztott egységben mérve - természetes szám adja meg. Másképpen: az értékhatárok között nem folyamatosan, hanem ugrásszerűen változik, a leíró függvénye szakaszonként konstans, úgynevezett lépcsős függvény. Ilyen a digitális képernyőn a kép felbontása képpixelekre vagy egy digitális hőmérő kijelzése (pl. tizedfokonként képes mutatni a hőmérsékletet). A természetben előforduló jel a - klasszikus fizikai szemlélet szerint - mindig folytonos. A digitális jelek is szigorúan nézve analógok, csak az elemzésükkor, feldolgozásukkor a diszkrét értékek közötti átmenetekkel nem foglalkozunk, azaz idealizáltan kezeljük őket.

Jelátalakítás: Ha egy jel fizikai mennyiségét egy másik fizikai mennyiséggé átalakítottuk, akkor jelátalakítást hajtottunk végre. Például a higanyos hőmérő a hőmérsékelt-változást a higany hosszának változásává alakítja. A jelátalakításnak az a gyakorlati jelentősége, hogy az átalakítás után olyan fizikai mennyiséget kapjunk, amely az adott körülmények között jobban kezelhető, könnyebben felfogható, tárolható. Ha az ember számára szeretnénk a jelet érzékelhetővé tenni, akkor olyanná kell alakítani, amely valamelyik érzékszervünkkel jól észlelhető. Legtöbb esetben láthatóvá (esetleg hallhatóvá) szoktuk tenni a különböző jeleket.

Kódolás: A kódolás a jelátalakításnak egy speciális fajtája, amikor az analóg jelből digitális jelet hozunk létre. Az átalakítás utáni digitális jel fizikai mennyiségeit leíró számok a kódok. A történelem során számos kódolási szisztémát alkalmaztunk például a szövegek kódolására. Ilyen kódolásnak fogható fel az indiánok füstkarikái, a Morze ábécé jelei. De ide sorolhatók a hajók fényjelzései, a vasútnál alkalmazott szemaforok, vagy a közlekedési lámpák jelzései. Minden itt említett kódolásnál megemlíthetünk két fontos momentumot. Az egyik az, hogy csak azok tudták értelmezni a kódolt jeleket, akikkel tudatták a kódolást, azaz azt, hogy milyen jelsorozat minek felel meg.

A második, hogy a kódoláshoz igyekeztek minél kevesebb és egymástól jól megkülönböztethető jeleket használni: van füstkarika – nincs füstkarika, a Morze ábécében a rövid jel – hosszú jel, a szemaforok és közúti jelzőlámpáknál a különböző színei és a lámpák elhelyezkedései. Ha egy kódolásnál csak két kódjelet használunk, akkor azt bináris kódolásnak nevezzük. Manapság az informatikában kódolás alatt szinte mindig bináris kódolást értünk. Számítógépeinkben az információ bináris kódban van jelen, melyet legegyszerűbben a 0 és 1-es számjegyek (mint kódok) sorozatának foghatunk fel.

Az adat fogalma: Az adat valamilyen jelrendszerben ábrázolt jelek vagy elemi jelek sorozata. Az adatoknak általában jelentésük, értelmük van. Valamire vonatkoznak, valamit leírunk velük. Az adatok teljes információtartalmát azonban adatkörnyezetük határozza meg. Más felfogásban így az adat lehet jelentésétől megfosztott információ. Szokás így is fogalmazni: számszerűsíthető (számszerűsített) információ. Az információt a számítógépben adatok sorozatával tároljuk. Ilyen értelemben az adat valóban a jelentésétől megfosztott információ, és megfordítva az információ az adatokból kiolvasható jelentés. Jól érzékeltethető az adat és az információ közötti különbség illetve kapcsolat a következő példával. Egészen másképpen fogjuk fel az információt, mondjuk akkor, ha egy függvény összetartozó (x-y) értékeit felolvassák számunkra, mint akkor, amikor egy koordinátarendszerben látjuk a függvény grafikonját. Ez utóbbi esetben könnyedén le tudunk az ábrából olvasni a sok mindent függvénnyel kapcsolatban, mint amikor csak halljuk az adatokat és például úgy kellene megállapítani a viselkedését. Pedig minkét esetben rendelkezésünkre áll minden adat.

Az adatmennyiség mérése: Az adatot ugyanúgy, mint az információt bit-ekben mérjük. Egy bináris jelnek mindig egy bit az adatmennyisége, de nem biztos, hogy az információmennyisége is az. Az információmennyisége csak akkor egy bit, ha a bináris jelek azonos valószínűséggel fordulnak elő.

Az adatmennyiség nagyobb egységei: 1 byte = 8 bit, 1 kbyte = 1024 byte, 1 Mbyte = 1024 kbyte, 1 Gbyte = 1024 Mbyte, 1 Tbyte = 1024 Gbyte.

A tízes számrendszer helyi értékei: jobbról balra haladva: 1-esek (10^0), 10-esek (10^1), 100-asok (10^2), 1000-esek (10^3) …

A bináris számrendszer: a számítógépek számábrázolásának az alapja. A kettes számrendszerben csak két számjegy van: 0 és 1. A kettes számrendszer helyi értékei jobbról balra haladva: 1-esek (2^0), 2-esek (2^1), 4-esek (2^2), 8-asok (2^3), 16-osok (2^4) és így tovább. Mivel a számítógépben minden adat kódolt, így maguk a számok is. Kétféle számábrázolás szerint kódoljuk a számokat: fixpontosan az egész számokat (1 bájton, 2 bájton és 4 bájton) pontos értékükkel, lebegőpontosan a valós számokat közelítő értékükkel. A fix és lebegő a tizedespont helyére utal. Lebegőpontos ábrázolásnál a valós számot normál alakban kell felírni, és a szám mantissza és karakterisztika értékét külön bájtokon tároljuk. A felhasznált bájtok értéke a szám nagyságától függ. Technikailag a kettes számrendszerbeli számokat (mivel csak 0 és 1 a két számjegyük) könnyen lehet tárolni a különböző adathordozókban. Fény esetén (CD) sötét-világos, mágnesezés kétféle iránya (mágneslemez), áramköröknél van áram- nincs áram. A logikai áramkörök könnyen végeznek műveleteket bináris jelekkel (igaz/hamis).

A hexadecimális számrendszer: Ha elég nagy számot akarunk felírni kettes számrendszerben, akkor sok számjegyű, nehezen olvasható számot kapunk. Ezen a helyzeten segít a 16-os alapú számrendszer. A 16 darab számjegye: 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9,A,B,C,D,E,F. Az 1 bájt, ami 8 jegyű kettes számrendszerben és 0-255 közötti egészet lehet vele leírni, mindössze 2 jegyű hexadecimális számot jelent: 00-FF. Az F a tizenhatos számrendszer legnagyobb számjegye, úgy viselkedik, mint a 10-es számrendszerben a 9-es. Ha egyet hozzáadunk 10 (1, 0-át) kapunk (nem olvashatjuk tíznek, mert az csak a 10-es számrendszerben lenne helyes).

Átírás számrendszerek között: Ha egy 10-es számrendszerbeli számot át szeretnénk írni tetszőleges más alapú számrendszerbe, akkor az új alappal mindaddig egész osztással, maradékosan osztjuk a számot, amíg az osztandó 0 nem lesz. A keletkezett maradékok fordított sorrendben adják az új számrendszerben a szám számjegyeit.

Kódolás

Kódolás fogalma: A kódolás a jelátalakításnak egy speciális fajtája, amikor az analóg jelből digitális jelet hozunk létre. Az átalakítás utáni digitális jel fizikai mennyiségeit leíró számok a kódok. A történelem során számos kódolási szisztémát alkalmaztunk például a szövegek kódolására. Ilyen kódolásnak fogható fel az indiánok füstkarikái, a Morze ábécé jelei. De ide sorolhatók a hajók fényjelzései, a vasútnál alkalmazott szemaforok, vagy a közlekedési lámpák jelzései. Minden itt említett kódolásnál megemlíthetünk két fontos momentumot. Az egyik az, hogy csak azok tudták értelmezni a kódolt jeleket, akikkel tudatták a kódolást, azaz azt, hogy milyen jelsorozat minek felel meg. A második, hogy a kódoláshoz igyekeztek minél kevesebb és egymástól jól megkülönböztethető jeleket használni: van füstkarika – nincs füstkarika, a Morze ábécében a rövid jel – hosszú jel, a szemaforok és közúti jelzőlámpáknál a különböző színei és a lámpák elhelyezkedései. A kevés jelnek a kód visszafejtésénél, a dekódolásnál van nagy jelentősége. A csatornán vagy a tárolóban ugyanis az információ (a jel) deformációt szenvedhet. Minél kevesebb jelet használunk, annál nagyobb valószínűséggel lehet a deformált jelből az eredeti jelet (információt) visszanyerni. A visszafejtést dekódolásnak hívjuk.

Bináris kód: Ha egy kódolásnál csak két kódjelet használunk, akkor azt bináris kódolásnak nevezzük. Manapság az informatikában kódolás alatt szinte mindig bináris kódolást értünk. Számítógépeinkben az információ bináris kódban van jelen, melyet legegyszerűbben a 0 és 1-es számjegyek (mint kódok) sorozatának foghatunk fel.

Kódolás szükségessége: Kódolásra két dolog miatt van szükség. Mindkettő a lényegében technikai jellegű. Az első: az információnak a keletkezési helyéről a célhelyre el kell jutni. Ez az út az információs csatorna. Az információs csatorna fizikai tulajdonságai meghatározzák, hogy rajta milyen jel tud végigmenni. A legtöbb esetben az elsődleges információhordozó fizikai tulajdonságai a csatornától eltérő. Ahhoz, hogy a csatornán a jel végig tudjon haladni, átalakításra, kódolásra van szükség. A második: az információt nagyon gyakran tároljuk. A tároló fizikai tulajdonságai szintén meghatározzák, hogy benne hogyan tárolhatunk információt. A tároláshoz is át kell tehát alakítani, vagyis kódolni kell az információt.

Kódolási módszerek: A hírközlésben és a számítástechnikában számos kódrendszer létezik: morzeábécé, telexkód, lyukkártya. Még a második generációs gépek időszakában volt elterjedt például a BCD kód. Azaz a binárisan kódolt decimális számjegyek használata. Ez azt jelentette, hogy a tízes számrendszerben felírt számnak nem a teljes értékét, hanem csak külön-külön a számjegyeit alakították bináris kóddá. Ezzel megnehezítették a számolási műveleteket, a harmadik generációban már teljes számátalakítással kódoltunk, akárcsak napjainkban. Gyakori az olyan kódolási szabály, amikor egy jelkészlet minden eleméhez a másik jelrendszerben egy adott hosszúságú elemi jelsorozatot rendeltek. Ez volt a kódszó. A számítógép alapvetően mindig ugyanolyan hosszú jelsorozatokat kezel, tárolási logika is a szavakon alapul, azaz szószervezésű tárolókat használ. Kezdetben 4, majd 7 mostanában a 8 bit a szavak hossza.

Karakterek kódolása: A számítógépben a karaktereket is kódokkal azonosítjuk. Erre alkotta meg az USA Szabványügyi Hivatala az ASCII kódrendszert. Kezdetben a szó hossza 7 bit volt, mellyel 128-féle karaktert lehetett kódolni. Ez a számok, betűk, írásjelek és vezérlő karakterek tárolására elég volt. Később igény támadt a nemzeti karakterek kódolására, valamint bizonyos grafikus jelek kódolására is. Így a kódrendszer lehetőségeit duplájára emelték azzal, hogy 8 bitre hosszabbították a szót. Ezzel már az angol mellett sokféle nemzet karakterkészletét le tudták írni.

Kódlapok: A 128-255 kódú karakterkészlet változtatásával gyakorlatilag bármely nemzeti karakterkészlet leírhatóvá vált. Az egyes kódkészleteknek azonosító számokat adtak, és kódlapoknak nevezték el. A magyar DOS-os kódkészlet a 852-e, illetve a Windows-os az 1250-es. A DOS-os és Windows-os kódkészlet jelentősen különbözik, ezt akkor kell figyelembe venni, amikor ASCII karakterekből álló állományt szeretnénk a különböző fejlesztői környezetekben megnyitni (txt- t Word-ben), ekkor tudnunk kell, hogy a karakterek milyen kódrendszer szerint generálódtak, praktikusan DOS-os vagy Windows-os kezelőprogram hozta e létre.

UNICODE kódrendszer: Ebben a kódrendszerben a karaktereket 8 bit helyett 16 biten (2 bájton) ábrázolják. Az alsó fele a ASCII-nek megfelelő, felső fele a különböző nyelvek szerint változik, de egységes, viszonylag univerzálisnak mondható (65566 jel írható le vele).

Kód konverzió: Az adatoknak az egyik kódrendszerből a másik kódrendszerbe való átkódolását konverziónak nevezzük. A konverziót általában programok végzik. Gyakran előfordul, hogy egy adott kódrendszer szerint kódolt adatfájlt egy másik kódrendszer szerint működő programban kell használni. Ekkor konverzióra van szükség.

Képek digitalizálása: Analóg képeinket a számítógépben digitalizálva tároljuk. A digitalizálás két fontos mozzanata: az első a térbeli felbontás, azaz téglalapszerűen, mintegy koordinátarendszerben, pontokat különböztetünk meg. Ezek a pontok kicsik, de véges méretekkel rendelkeznek. A felbontásnál ezt a méretet, vagy a kép ezen pontokban kifejezett méretét szokták megadni. A második a színek felbontása. Minden képponthoz színeket rendelünk.

Pixelek: A négyzetráccsal felbontott kép képpontjait pixeleknek szokták nevezni. A képek felbontását két mérete szerint elhelyezkedő pixelek számának szorzatával jellemezhetjük. A monitorok felbontása: 320*200, 640*480, 600*800, 124*768, 1600*1200 vagy még nagyobb esetleg más felosztású szokott lenni. A mobil telefonok kijelzői: 96*65, 128*160. A tv képernyője 720*640 pixelt tartalmaz.

Színkeverés: Kétféle színkeverést ismerünk: az additív és a szubtraktív. Az additív színkeverésnél a három alapszínből, vörösből, zöldből és kékből keverik ki a színeket. A szubtraktív színkeverésnek az a lényege, hogy a fehér fényből egyes színeket kivonva minden szín előállítható. Ezt főleg nyomtatásban alkalmazzák. Alapszínei: ciánkék, a bíborvörös és a sárga. Mivel a fekete ezekből nehezen keverhető, így negyedik színként ezt használják. Ezt CMYK-val jelölik, a színek angol neve alapján.

Színkódok: A leggyakrabban elterjedt színkódolás az RGB (red, green, blue), azaz az additív színkeverés. A színkódolásra használt bitek számával exponenciálisan nő a kikeverhető színek, színárnyalatok száma. 1 bit: 2 lehetőség (fehér, fekete), 8 bit=1 bájt: 256 szürkeárnyalat vagy szín. 3 byte: minden alapszínnek 1-1 byte esetén 16 millió különböző szín kódolható. Ezt a felbontást true color-nak is nevezik. Előfordul még 2 bájtos színkódolás is, ezzel 65 ezer darab szín kódolható, neve: high color.

Színmélység: színmélység alatt a színkódban szereplő bitek számát szokták érteni. Így a true color 24 bites, a high color viszont csak 16-os színmélységet jelent.

BMP: Az ilyen képformátum esetén minden képpontot külön tárolunk a megfelelő színkódokkal. Az ilyen képfájl nagy méretű, sok redundanciát tartalmaz. Nem nagyítható, illetve ha nagyítjuk a képpontok egyre nagyobbak lesznek, és a kép szemcsés lesz, látszanak a pixelek.

Vektorgrafika: Vektorgrafikus képformátum esetén a képet geometriai elemekből állítjuk össze, és ezek paramétereit tároljuk. A képfájl kisebb méretű és a kép jól nagyítható, mert képalkotáskor a paraméterek alapján rajzolja meg a gép a képet, így jelentős minőségi romlás nem lesz.

Hang digitalizálása mintavételezéssel: A hang a levegőben terjedő hullámjelenség, melynek digitalizálása időfelosztással, és ez alatti mintavételezéssel történik. A hallható hang frekvenciatartománya 20-20 ezer Hertz. A mintavételezés frekvenciájának legalább 1-2 nagyságrenddel ennél nagyobbnak kell lenni. Mintavételezés eredménye a nyomásszinteknek megfelelő, 0-65 ezer közé eső egész szám, ha a hangkódolás 16 bites (2 bájtos).

Hangtárolási formátumok: A WAVE formátum, amelyben a nem nyomás, hanem frekvencia-amplitúdó függvény a kódolás alapja. Ez általában ritkább mintavételezést követel meg, így a hangfájl mérete is kisebb. A MIDI formátumban a hangszerre jellemző hangzást és a hangerőt tároljuk. Mivel a hangfájlok mérete elég nagy tud lenni, szokás őket tömöríteni. A legelterjedtebb az mp3, újabban mp4 formátumú, tömörített hangfájlok.

Scanner: Ismerünk kézi és lap-scannert. Manapság főleg az utóbbit használjuk. A képek illetve szövegek digitalizálását automatikusan elvégző eszköz. Legtöbbször választható képformátumot tud előállítani. Ha írott szöveget szeretnénk beolvastatni vele, akkor karakterfelismerő programra van szükség, melyet szintén adnak a lapolvasókkal. A szövegfelismerést szótár előválasztás segíti.

Digitális fényképezőgép és videokamera: Olyan fényképező illetve filmfelvevő kamerák, amelyek közvetlenül digitalizált képeket állítanak elő. Vagy félvezető memóriákban, vagy közvetlenül CD-re írva rögzítik a digitalizált képeket.

Videokártya: A gép memóriájából, vagy áttételesen a háttértárolóról a képeket a monitorra vagy tv képernyőre tudja írni, ezáltal a digitálisan meglévő képből analóg képet állít elő.

Hangkártya: A gép memóriájából, vagy áttételesen a háttértárolóról a hangfájl a hangszóróra juttatja, ezáltal a digitális hangfájlból analóg hangot állít elő. A legtöbb hangkártya mikrofon segítségével a hang digitalizálását is el tudja végezni.

A Neumann-elvű számítógépek

A számítógépek csoportosítása: Az elektronikus számítógépeket csoportosíthatjuk aktív alkotó elemeik szerint: elektroncsöves, tranzisztoros, integrált áramkörös és mikroprocesszoros számítógépek. Egy másik csoportosítás szerint megkülönböztethetünk: mechanikus, elektromechanikus és elektronikus számítógépeket. A harmadik csoportosítás lehet az alkalmazott jelek folytonossága szerinti, azaz: analóg, digitális és hibrid számítógépek.

Az analóg (és hibrid) számítógépek tulajdonságai: Működésük alapja valamely konkrét fizikai folyamat és annak legfontosabb jellemzői hordozzák az információt. Végtelen sok különböző állapota lehet. Az állapotokat valamint a végeredményeket, a véletlen folyamatok is befolyásolják. Tartalmazhat párhuzamosan működő részeket is. Nem, vagy csak mikro-programozható. A program bonyolultsága nem feltétlen áll arányban a végrehajtási idővel. Véges pontosságú. Nem univerzálisak, hanem célgépek (feladatorientált áramkörökből áll): a szoftvert a hardver adja.

A digitális számítógépek tulajdonságai: Működésük alapja a kettes számrendszer, Véges állapotú. Determinisztikus. Soros működésű. Programozható. Véges működési sebességű. Tetszőleges pontosságú. Univerzális. Szétvált a gépek gyártása és a programkészítés: hardver és szoftver.

Neumann János munkássága: 1903-ban született. 25 éves korában jelent meg az első játékelmélettel kapcsolatos tanulmánya, melyet többek között az 1944-ben megjelent játékelméleti alapmű követett. Kidolgozta a kvantummechanika matematikai alapjait. Részt vett az első atombomba kifejlesztésében tanácsadóként. 1944-ben bekapcsolódott az első elektronikus számítógép megalkotásába. 1946-ban publikálta a számítógépekkel kapcsolatos elképzeléseit. 1957-ben, Washingtonban halt meg.

A Neumann elvek: ENIAC (1946). Elektroncsövek és reléket tartalmazott. (Electronical Numerical Integrator and Computer). USA Hadügyminisztériuma és a Pensylvaniai Moore Kutatóintézettel közösen fejlesztették ki. 18000 elektroncső, 1500 relé, 30 tonna, tornaterem méretű, lyukkártyás, decimális számokkal dolgozott, 5000 összeadást tudott végezni másodpercenként. EDVAC (1944-1952) (Electronic Discrete Variable Automatic Calculator) az első gép, amely a Neumann-elv alapján készült.

A Neumann elvek – melyek alapján évtizedekig építették a számítógépeket – a következők:

- Külön vezérlő és végrehajtó egységet tartalmaz.

- Soros működés.

- Minden adat binárisan kódolt.

- Az adat és a program ugyanolyan elvek alapján kódolt és ugyanabban a belső címezhető memóriában van.

- Univerzálisan programozható.

- Felépítése: vezérlő egység, aritmetikai egység, memória, bemeneti és kimeneti egységek, külső adattár, adathordozó.

- Elektronikus, aminek köszönhetően nagyon gyors.

A számítógép (a PC) főbb részei: alaplap (rajta a CPU, és a memóriák), tápegység, háttértárak, adathordozók, ház, billentyűzet, egér, nyomtató, szkenner, egyéb digitális eszközök és illesztők.

Példák intelligens használati eszközökre: Zsebszámológép (amelyik nem programozható, ezáltal nem számítógép), Chip kártya, mobil telefon, nagyon sok elektronikai eszköz, amelyben szabályozási feladatot kell ellátni: kenyérpirító, automata mosógép, autó, programozható fűtés, közúti lámparendszer, de micro-chipet tartalmaz a műholdas vevők beltéri egysége, a CD lejátszó, a digitális fényképezőgép és kamera is.

A számítógép részei és jellemzőik

A számítógépes rendszer két oldala: a hardver és a szoftver.

Hardver: a számítógép kézzel fogható, látható része. (A szó tükörfordításban kemény anyagot jelent.)

Szoftver: a számítógépen futtatható programok összessége. (A szó tükörfordításban lágy anyagot jelent.) Kezdetben a hardver és a szoftver készítése még nem vált szét, hiszen a számítógépeket csak az építői tudták kezelni, programozni. A két oldal szétválása a második generáció megjelenésével kezdődött. Manapság mindkettő külön iparágat jelent.

A PC fő részei: az alaplap, tápegység, háttértárak, adathordozók, ház, billentyűzet, egér, nyomtató, szkenner, egyéb digitális eszközök és illesztők.

Az alaplap: Ezen helyezkedik el a processzor, a memóriák, a buszrendszer, csatlakozók a perifériákhoz, a leggyorsabb csatlakozási mód jelenleg a SATA, a csatlakozókba helyezett illesztőkártyák (hangkártya, videokártya, modem, hálózati kártya). Az alaplapon található az órajel-generátor, amely szinkronizálja a gép elemeinek működését, meghatározza a sebességét, de az egyes részek különböző frekvenciával működhetnek.

A processzor: Szilícium egykristályra integrált, sok tízmillió tranzisztort tartalmazó digitális áramköri egység, ez a számítógép központi vezérlő- és műveletvégző egysége. A processzor egyik fontos jellemzője, hogy egyszerre hány bit adattal tud műveletet végezni. Mai processzorok többségében 64 bitesek. A processzor tartalmaz egy aritmetikai, egy logikai, és egy vezérlő egységet. Van benne egy kicsi, de nagyon gyors memória, ebbe a memóriába másolja át a gép az operatív memória aktuálisan használt memóriájának a környezetét, arra számítva, hogy a továbbiakban is ennek környezetéből kell adatokat használni. Ez az esetek igen nagy százalékában ez így is van, ezáltal a memóriakezelés igen felgyorsul. Ezt a memóriát gyorsító tárnak, vagy cache memóriának nevezik. Újabban megjelentek a 2, 4 vagy még több maggal rendelkező processzorok. Képességeik kihasználáshoz megfelelő operációs rendszerek és alkalmazói software-k szükségesek.

Az alaplap fejlődése (IBM): XT, AT, (268, 368, 468), Pentium (1, 2, 3, 4). Készül Celeron változat, amely csökkentett utasításkészletű processzort jelent. Frekvencia szerint: 5, 12, 20, 40, 100, 133, 266, 450, 560, 666, MHz, 1,2 GHz, 1,5 GHz, 1,7 GHz, 2,4 GHz, 3 GHz …

A memóriák: ROM, RAM, EPROM, CACHE.

ROM: Csak olvasható memória. Tartalma kikapcsoláskor nem vész el. Általában a gép indításához szükséges BIOS rutinokat és adatokat tartalmazza.

RAM: Írható és olvasható memória, a gép operatív memóriája. Ide kerülnek be az adatok és a program a gép működése közben. Program csak az operatív memóriából futhat. A RAM-ban tárolt információ kikapcsoláskor elvész. (A RAM-ban lévő adat könnyen „ROM-má” lehet.)

PROM, EPROM, EEPROM: Elektronikusan, vagy UV fénnyel átprogramozható ROM-ok.

Buszrendszer: Az egységek közötti adatforgalmat biztosítja. Létezik címbusz, adatbusz és vezérlő busz. A processzorok, a memóriák és a külső adatforgalom is egyre gyorsabb lett, ezért a buszok sebessége is növekedett, melyet különböző szabványokkal valósítottak meg. (ISA, PCI, SCSI, SATA)

Csatlakozók: Egyes perifériák csatlakozására szolgál. Ilyenek a PS/2 a billentyűzet és az egér részére. A PCI csatlakozókba illesztőkártyák dughatók (hangkártya, hálózati csatlakozó), sebessége 500 Mb/s. AGP csatlakozó a nagyteljesítményű grafikus kártyákhoz, 2 Gb/s adatáramra képes. Soros port, párhuzamos port (nyomtató részére). USB és USB 2.0, melyhez szinte bármely eszköz csatlakoztatható, 480 Mb/s-ra képes.

Interfészek: vagy másképpen csatlakozó kártyák a perifériák és az alaplap összekapcsolására szolgálnak. Ilyenek a hangkártya, videokártya, modem, hálózati kártya. A kompakt gépekben ezek mindegyike integrálva lehet az alaplapra.

Tápegység: A számítógép villamos energiával való ellátását biztosítja. Transzformátora és egyenirányítója révén a hálózati 220 V-os váltakozó feszültségből előállítja az 5, 12 és 15 V-os egyenfeszültségeket a számítógép digitális és analóg áramkörei részére.

Ház: A ház tartalmazza az alaplapot, a tápegységeket és a háttértárakat. Az interfészek a ház oldalán (legtöbb esetben hátul) hozzáférhetőek a külső perifériák csatlakoztatása végett. A ház a számítógépet védi a káros mechanikai hatásoktól, és a benne lévő elemeknek megfelelő hűtést biztosít.

A számítógép hűtése: A számítógép működése közben hőt termel. A legnagyobb hő termelők a tápegység és a processzor. Mindkettőt külön ventillátorok hűtik, túlmelegedésük hibás, vagy csökkentett működéshez vezetne, esetleg tönkremenne. A nagyobb sebességű gépeknek nagyobb hűtés szükséges. Előfordul, hogy a számítógép dobozát is hűteni kell, hogy a processzor ne melegedjen túl. Nem ritka, hogy egy-egy melegedésre hajlamos processzort vízhűtéssel látnak el.

A perifériák típusai és jellemzőik

Bemeneti eszközök: billentyűzet, egér, gördítő (track ball), infravörös egér, rádiófrekvenciás egér, érintőpad (touchpad), érintő képernyő (touchscreen), fényceruza, grafikus (interaktív) tábla, botkormány, gamepad, kézi scanner, lapolvasó, (optikai karakterfelismerő programmal), digitális fényképezőgép, digitális kamera, mikrofon.

Kimeneti eszközök: hangszóró (akár 5.1-es térhatású hangzás), katódsugárcsöves monitor, folyadékkristályos monitor, tűs nyomtató (mátrixnyomtatót), tintasugaras nyomtató, lézernyomtató, hő-nyomtató, rajzgép.

Be- és kimeneti eszközök: érintőképernyő, hangkártya, modem, ISDN vonal, ADSL technológia, hálózati kártyák, videokártyák.

Interfészek: csatoló kártyák, amely a számítógép és a periféria között teremt kapcsolatot. Ilyen például hangkártya, videokártya, hálózati kártya, lemezes egység illesztésére szolgáló kártya.

A billentyűzet jellemzői: billentyűk száma (Laptop-oknál 85, asztali gépeknél 101-2), feliratozása (angol, magyar). Egyéb tulajdonságait operációs rendszerből be lehet állítani (nyelv – azaz billentyűzet kiosztása, kódlap, ismétlés sebessége, ismétléskezdés ideje).

A monitorok jellemzői: katódsugárcsöves (legyen alacsony sugárzású), LCD, méret (14”, 15”, 17”, 19”, 22”), felbontás (mely függ a vezérlőkártyától is), képfrissítési frekvencia (a nagyobb a jobb). Tükröződésmentes. A megjelenítést a használó programok biztosítják. Régebben voltak monokróm monitorok is. Manapság gyártott minden monitor SVGA felbontású és színes.

Az egér jellemzői: vezetékes, optikai, rádiófrekvenciás, 2 vagy három gombos, görgetős, esetleg oldalt kattintós. További tulajdonságait operációs rendszerből beállíthatjuk (jobb és balkezes, kettős kattintás sebessége, mozgás sebessége, egérkurzor alakja, a kurzor követő mozgása).

A nyomtatók típusai és jellemzői: mátrixnyomtató, tintasugaras nyomtató, lézernyomtató. A nyomtató lehet fekete-fehér, vagy színes. A működésének legfontosabb jellemzője a sebessége. Mátrixnyomtatónál a sebességet cps-ben, (karakter per szekundum) a többinél ppm-ben (lap per perc) adják meg. Legalább ilyen fontos a nyomtatóknál a pontsűrűség, melyet dpi-ben (pont per inch) határoznak meg. Meg szokták adni az első lap nyomtatásának megkezdéséhez szükséges időt, valamint azt, hogy a festékkazetta várhatóan hány lap nyomtatásához lesz elegendő. Tulajdonságaik, és áruk figyelembe vételével kell dönteni arról, hogy milyen nyomtatót szeretnénk használni munkán közben.

Szkennerek jellemzői: a beolvasható papír maximális mérete (A/3, A/4), felbontása: dpi (pont per inch). Választható nemzeti karakterrel működő karakterfelismerő programokkal árulják.

Modemek jellemzői: legfontosabb a sebessége, melyet bit/s-ban adnak meg. Jellemző két modem sebesség: a 33 kbit/s és az 56 kbit/s. Ma már egyre kevesebben, vagy egyáltalán nem használják. Kiszorította a modemet az ISDN és újabban az ADSL és a DSL.

Háttértárak: A számítógépben a nagy mennyiségű információ maradandó tárolására szolgáló eszközök. Manapság három fő csoportja létezik. Ezek: a félvezető tárak, mágneses tárak és az optikai tárolók. Félvezető tárak: flash és kompakt flash memóriakártyák (például a Pen drive, digitális fényképező memóriái). Mágneses tárak: floppy (maximum 2Mb tárolására, pl.: 3,5”-os hajlékony lemez, lassú, sérülékeny) , HDD (a legnagyobb tároló, kapacitása elérheti a 100-640 Gb-ot vagy 1 Tb-ot, gyors adatelérésű). Optikai tárak: CD (700 Mb, lehet ROM, egyszer írható, vagy újraírható) és a DVD (7,7-17 GB).

A PC összekapcsolása és üzembe helyezése, valamint kikapcsolása: A számítógép részeinek összekapcsolását könnyű végrehajtani, hiszen mechanikai felépítésük, méretük és alakjuk meghatározzák, hogy melyik eszközt hová kell csatlakoztatni. Tévesztés legfeljebb a billentyűzetnél és az egérnél lehet, de ezeket általában különböző színekkel szokták jelölni. Csatlakoztatás után célszerű először a várhatóan használandó perifériákat áram alá helyezni. Aztán bekapcsolni a számítógépet, esetleg a monitort. Meg kell várni, amíg az operációs rendszer be nem indul, aztán láthatunk munkához. Bekapcsolt állapotban lehetőleg ne csatlakoztassunk egymáshoz eszközöket. Kikapcsolás fordított sorrendben, először a számítógépet, aztán a perifériákat. USB eszközt bekapcsolt számítógépbe is bedughatunk, de ha az egy háttértároló, akkor először az operációs rendszertől kérni kell az eszköz leválasztását, és csak aztán vehetjük ki a portból, bekapcsolt számítógép mellett.

Hálózatok

A hálózatok kialakításának célja: erőforrás megosztás, szoftver megosztás (alkalmazás-kiszolgálás) és központi adminisztráció.

Erőforrás megosztás: háttértárakat, nyomtatókat, faxokat és modemeket egyszerre több gép használhatja. Ezért elegendő egy-egy nagy teljesítményű eszközt megvásárolni több kisebb helyett, így költséget takaríthatunk meg.

Szoftver megosztás: nagy hardverigényű, vagy bonyolult feladatok megoldása központi géppel (speciálisan egy több felhasználós program használata, vagy egy nagy adatbázis kezelése több munkaállomásról). Ebben az esetben a költségmegtakarítás még nyilvánvalóbb: sem több komoly gépet, sem a program több példányát nem kell megvásárolni.

Központi adminisztráció: egyik gépről (akár több-száz kilométerről) módosítható egy másik gép beállítása, távolról telepíthetők alkalmazások. A központi gép felügyeli és naplózza a felhasználók tevékenységét a jogosultságok alapján.

Távoli gép-gép kapcsolat: A hálózat kialakításának a lényege az, hogy egymástól távol elhelyezkedő gépeket összekössön. Az összeköttetésen keresztül információt tudunk átvinni egyik gépről a másikra. Megoszthatjuk közöttük az erőforrásainkat (háttértárak, nyomatók, modemek). Az információátvitel a hálózat jellegétől függően elég gyors és biztonságos lehet.

A hálózat előnyei és hátrányai: Ha kiépítünk egy hálózatot, akkor a továbbiakban számos költségkímélő megoldás áll rendelkezésünkre. Azokból az eszközökből, amelyeket nem használunk állandóan (lásd nyomtató), csak kevesebbet kell vásárolnunk, hiszen megosztással bármely, a hálózatban lévő gépről használni tudjuk. Nagyon egyszerűen kommunikálhatunk a hálózaton plusz költségek (például telefon – Skype) nélkül. Nagy távolságra, nagy mennyiségű információt küldhetünk igen rövid idő alatt. A hálózatnak valójában sokkal több előnye van, mint hátránya, de az is előfordul, hogy a hálózati megoldás akadályozhatja munkánkat. Például ha központi gépen tároljuk fájljainkat, akkor a központi gép meghibásodása esetén nem tudunk hozzáférni. Vagy ha valamely gép meghibásodik, és ez hálózati zavart kelt, akkor az egész hálózat nem, vagy csak bizonytalanul működik. De az is előfordulhat, hogy megfelelő vírusvédelem hiányában a vírusok gyorsabban elterjednek a hálózat gépein, mintha hálózatba nem kötött gépeken terjednének. Ha hálózatban van a gépünk, akkor a minél kevesebb állományunkat tartsuk a munkagépünkön, inkább a hálózaton, így sokkal kisebb a vírusok terjedésének az esélye, akár évekig jól tud működni még egy átlagos telepítésű, de UpDate-elhető vírusirtóval rendelkező gépünk is.

A hálózat főbb részei: szerver, munkaállomás, hálózati kártyák, kábelek, elosztók, átjárók.

Szerver: A szerver kiszolgálót jelent. A szerver, mint gép, kiszolgálja és felügyeli a hozzá kapcsolt, a hálózatba bejelentkezett számítógépeket, illetve azok használóit. Általában nagy teljesítményű, gyors, nagy háttértárakkal és nyomtatóval rendelkező, esetleg a világhálóval kapcsolatban lévő számítógép. A számítógépek természetesen a rajta futtatott hálózati szoftver teszi szerverré.

Munkaállomás: vagy kliens gépek. Egyszerű hardver felépítésűek, többnyire helyi feladatot látnak el, megfelelnek a kliens/szerver alapú alkalmazások futtatásának. Kis számban hagyományos erőforrás-megosztásra képes. Általában kisebb teljesítményű, nem a leggyorsabb, háttértárral lehet hogy nem is rendelkező (ez esetben terminál) számítógép.

Hálózati kártyák: A hálózati összeköttetést biztosító interfész. Manapság szinte kizárólag csak ethernet típusú lokális hálózatot és hálózati kártyát használunk. Minden kártyának van IP címe, mely alapján ismeri a hálózat többi eleme őt, illetve az általa küldött hálózati jelekhez a saját IP címét hozzákapcsolja. Az IP cím egy hálózaton belül egyedinek kell lenni. A hálózat azt a kártyát nem fogadja be, amelyiknek olyan címe lenne, amely már van a hálózatban. Ezt operációs rendszer jelzi a felhasználónak.

Kábelek: Az ethernek kártyák kétféle kábellel kapcsolódhatnak egymáshoz. Az olcsóbb, de gyengébb megoldás az 50 ohmos koax (árnyékolt) kábel és a BNC csatlakozó. A drágább de jobb és biztonságosabb az UTP (8 eres) kábel és az RJ-45 csatlakozó. Az előbbi a sin-topológia, a második a csillag-topológia kialakításának eszköze.

Elosztók: Ahhoz, hogy a számítógépek közötti kábelezés ésszerűen megoldható legyen, bizonyos pontokon célszerű jelosztókat, jelismétlőket a hálózatba beépíteni, és ezzel hálózati szegmenseket létrehozni. A jelosztóba egy csatlakozón bemegy (up link), és néhányan (8, 16, 24) kijön a jel. Ide csatlakozhatnak a szegmens gépei. Vannak olyan jelosztók, melyek kétirányú, és egyúttal csomagfigyelő kapcsolatot létesítenek a részrendszerek között. Ezeket swich-eknek nevezzük.

Átjárók: Két hálózat, általában a lokális háló és a világháló között teremt kapcsolatot. Az átjáró is felfogható hálózati kártyának, így IP címmel is rendelkezik, melyet a hálózat gépeiben be kell állítani, különben nem tud kapcsolatba lépni a másik hálózatban lévő gépekkel.

A hálózatok csoportosítása kiterjedtségük szerint: LAN (lokális), MAN (városi vagy nagyüzemi) és WAN (világméretű). Másik elnevezése: intranet, extranet, Internet

A hálózatok csoportosítása átviteli közeg szerint: koax kábeles, csavart érpáros, optikai kábel, mikrohullámú összeköttetés.

A hálózatok csoportosítása topológiájuk szerint: sín, csillag, fa, gyűrű és hibrid.

A hálózat használatának legfontosabb szabályai: A hálózatba mindig be kell jelentkezni. Erre szolgál a felhasználói név és a jelszó. A felhasználónak mindig tisztába kell lenni azzal, hogy mihez van joga a hálózatban és mihez nincs. Ismerje a hálózat felépítését annyira, hogy tájékozódni tudjon a logikai meghajtók és megosztott mappák között. Ismerje Home könyvtárának elérési útját és a rendelkezésre álló lemezterületet. Munkája végeztével ki kell jelentkeznie a hálózatból, hogy illetéktelenek az ő nevében ne tevékenykedjenek.

Operációs rendszerek

Az operációs rendszer fogalma: Az operációs rendszer egy olyan programrendszer (tehát szoftver, vagyis programok összessége), amely működésével biztosítja, hogy a felhasználó optimálisan kihasználhassa a számítógép erőforrásait, biztosítja a felhasználó és a számítógép közötti kommunikációt.

Az operációs rendszer feladatai: a hardver szabályozása, a programok futtatása, hibakezelés, kommunikáció a felhasználóval, kapcsolattartás a futó programok között, adatvédelem biztosítása.

Példák operációs rendszerre: A CP/M, a DOS különböző verziói, az OS/2, a Windows különböző verziói: 95, 98, 2000, ME, XP, Vista, Unix, Linux és különböző interpretációi. Magyar Linux például a SUSE és az UHU Linux.

Az operációs rendszer legfontosabb részei: Rendszermag (kernel), alkalmazói programozási interfész (API), rendszerhéj, szervizprogramok.

A rendszermag legfontosabb funkciói: adminisztráció, védelmi funkciók, a CPU kezelése, az operatív tár kezelése, megszakítások feldolgozása, eszközkezelés, állománykezelés, hálózatkezelés.

Az operációs rendszerek típusai: Általános és speciális. Interaktív és nem interaktív. Mikro-gépes, kisgépes és nagygépes. Általános lehet: egy-felhasználós és több-felhasználós, és mindkettő lehet egyfeladatos vagy többfeladatos. Speciális lehet: hálózati vagy valós idejű.

Az operációs rendszerek csoportosítása felhasználói felületük szerint: karakteres vagy grafikus felhasználói felületű (GUI= grafikus felhasználói interfész).

Az operációs rendszer indítása: A ROM-ban lévő BIOS (Basic Input Output System, Alapvető bementi Kimeneti Rendszer) a gép indulásakor a RAM-ba töltődik (boot-ol), és lefut, mely teszteli a hardvert. Második lépésként betölti a rendszerlemezről az operációs rendszer rendszerprogramjait. Harmadik lépésként elemzi a konfigurációs állományokat, beállítja a hardvert, majd az automatikusan indítandó fájlok betöltésével és futtatásával fejeződik be az operációs rendszer indítása.

Egy grafikus operációs rendszer felhasználói felületének elemei: asztal, ikonok, tálca, start menü, ablakok, menük, helyi menük, dialógusablakok, tulajdonságlapok. Az ablakok típusai, részei és kezelésük. Vezérlőelemek használata. Menük részei, jelölések és jelentésük. A vezérlőpult segítségével a számítógép hardver eleminek működése, a képernyőn való megjelenítés megváltoztatható, az igényeknek megfelelően beállítható (rendszer dátum-idő, billentyűzet, egér, karakterkészlet, képernyő, hangok, modemek, nyomtatók).

Kommunikáció a GUI-val: A képernyőn megjelenő ikonok, ablakok, menük, egyéb jelek és szövegek segítségével történik. Az adatok bevitele manuálisan egér és billentyűzet használatával lehetséges. Az aktiváláshoz a megfelelő helyre kell kattintani, egy vagy kettős kattintással. Ha valamely elem kiválasztott a képernyőn, akkor ENTER megnyomásával is aktiválhatjuk. A grafikus felület kezelésében fontos szerepe van az egérnek, szinte minden aktiválható, végrehajtható egér segítségével. Legjellemzőbb akció egérrel a fogd és vidd tevékenység, mellyel az elemek átrendezhetők és áthelyezhetők. A másik fontos dolog a vágólap használata, melyre bármely dokumentum vagy dokumentumrészlet másolható és egy másik dokumentumba a kezelőprogram segítségével beilleszthető.

Az információtárolás fizikai egységei: A számítógépben az információt az operatív tárban és a háttértárolóban tárolhatjuk. Minden tárolóra érvényes, hogy az információt bájtokban tárolja (természetesen legelemibb szinten bitekben). A kapacitásokat is ebben tartjuk nyilván. A tárolók legkisebb egyszerre kezelhető (tölthető, törölhető, kiolvasható) része az adott hardverre jellemző, és a maximálisan 1-2 kbyte nagyságrendű. Ezt szokták egységeknek nevezni. Jó tudni, hogy ha csak egyetlen bájtot szeretnénk tárolni, akkor is az operációs rendszer legalább 1 egységet teljesen lefoglal a számára.

A logikai információtárolás egységei: Operációs rendszer szintjén a legkisebb információs tároló egység a fájl. A fájlnak van neve és kiterjesztése (együtt teljes neve). A fájl típusát a kiterjesztéséből megállapíthatjuk (feltéve, ha direkt hibásan állította be valaki). Manapság egyre több fájltípust ismernek fel az operációs rendszerek, melynek az a jelentősége, hogy a társítás alapján elindítják a fájl kezeléséhez (megnyitásához) szükséges fejlesztői vagy alkalmazói programokat. Néhány kiterjesztés: txt, doc, xls, ppt, mdb, gif, jpg, bmp, htm, html, php, wav, avi, pas, bas. Az operációs rendszer közvetlenül futtatni tudja a bat, com és exe kiterjesztésű állományokat. A fájlok fontos tulajdonságai az úgynevezett attributumok. Ezek a fájl láthatóságára, törölhetőségére, és a hálózati hozzáférhetőségre vonatkoznak.

Fájlrendszerek típusai: TAT, FAT32, NTFS (New Technology File System).

A könyvtárrendszer felépítése: A lemezeken az állományokat mappákban vagy más néven könyvtárakban tároljuk. Egy könyvtáron belül két fájl neve nem lehet azonos. A könyvtárak egymásba skatulyázhatók. Egy könyvtáron belül két könyvtár neve szintén nem lehet azonos. A kialakítható struktúra a topológiából ismert fa. A fának a gyökere a főkönyvtár, amely magában foglalja a teljes meghajtót. A főkönyvtárban könyvtárak, abban pedig alkönyvtárak vannak. Természetesen tartalmazhat bármely könyvtár fájlokat is. A fájlok tekinthetők a fa leveleinek. Minden levélből könyvtárakon keresztül egyértelmű út vezet a főkönyvtárba. Ha az egymásba ágyazott könyvtárak sorozatát (\ jelekkel elválasztva) a meghajtó jele után min felírjuk, akkor a fájl bejárási (megtalálási helyét) útját (a path-t) kapjuk.

Könyvtárkezelő műveletek a tanult operációs rendszer segítségével: Tartalom megtekintése: ENTER vagy kettős kattintás vagy Helyi menü - első menüpont. Törlés: Helyi menü – törlés menüpont. Átnevezés: helyi menü – átnevezés. Tulajdonságok: Helyi menü – tulajdonságok. Másolás: Helyi menü – másolás, Kivágás: Helyi menü – kivágás. Áthelyezés: Helyi menü – kivágás, majd az új helyen Helyi menü - beillesztés.

Állománykezelés

A fájl fogalma: Operációs rendszer szintjén a legkisebb információs tároló egység a fájl. A fájlnak van neve és kiterjesztése (együtt teljes neve). A teljes név maximális hossza 255 karakter (FAT32-ben és NTFS-ben). A fájl típusát a kiterjesztéséből megállapíthatjuk (kivéve, ha direkt hibásan állította be valaki). Manapság egyre több fájltípust ismernek fel az operációs rendszerek, melynek az a jelentősége, hogy a társítás alapján elindítják a fájl kezeléséhez (megnyitásához) szükséges fejlesztői vagy alkalmazói programokat. Néhány kiterjesztés: txt, doc, xls, ppt, mdb, gif, jpg, bmp, htm, html, php, wav, avi, pas, bas. Az operációs rendszer közvetlenül futtatni tudja a bat, com és exe kiterjesztésű állományokat.

Fájlok létrehozásának (keletkezésének) lehetőségei: Legtöbb fájl a számítógépre valamely külső adathordozóról történő másolással kerül. Az operációs rendszer vagy a különböző programcsomagok telepítésekor nagyszámú és nagyméretű fájlok kerülnek fel a gép háttértárolójára. Ezek történhetnek egyszerű másolással, aktualizálással (a telepítő megfelelőképpen létrehozza, generálja), kicsomagolással (ha tömörítve volt). A következő mód a direkt fájllétrehozás, például a DOS: COPY CON parancsával. A harmadik lehetőség a felhasználói programok által történő létrehozás. Így jönnek létre dokumentumaink, adatállományaink, képeink és egyéb fájljaink. Fájlok az operációs rendszer működése közben is keletkeznek, például naplófájlok, ideiglenes állományok.

Az állományok típusai: Az operációs rendszer indító állományai, különböző rendszerfájlok, futtatható állományok, adatállományok, különböző dokumentumok.

Az állományok attributumai: A fájlok fontos tulajdonságai az úgynevezett attributumok. Ezek a fájl láthatóságára, törölhetőségére, és a hálózati hozzáférhetőségre vonatkoznak. Az attributumok operációs rendszerrel lekérdezhetők és állíthatók.

Állományok keresésének lehetőségei: Az operációs rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy a háttértárolókon és logikai meghajtókon kereséseket végrehajtsunk. Erre való a Windows start menüjének a keresés funkciója. Legegyszerűbb keresésnél beírjuk a keresendő állomány nevét és elindítjuk a keresést. A keresés eredményét egy ablakban találhatjuk. A megtalált állományokat soronként egyet feltüntetve láthatjuk, bejárási útjával együtt, valamint a méretét és keletkezési dátumát is megtekinthetjük. A sor elején lévő állomány nevére kattintva az állományt használatba vehetjük. Kereséskor használhatunk helyettesítő karaktereket, amelyek: ? és *. A kérdőjel egyetlen karaktert, a * bármely további karaktert helyettesít. A kereső minden olyan állományt megmutat, amely a feltételeknek eleget tesz. A következő lehetőség a keresés szűkítésére az időkorlátok alkalmazása, mely lehet az elmúlt időtartam, egy múltbeli időintervallum, vagy valamely időpont előttire vonatkozik. A harmadik lehetőség a fájl méretére vonatkozó korlátozás. Valamely méretnél kisebb vagy nagyobb beállítása lehetséges. Lehetőség van a keresés eredményének fájlba történő mentésére is.

A legfontosabb állománykezelő parancsok: állomány létrehozása, átnevezése, tartalmának módosítása, másolása, törlése, áthelyezése, küldése. Átnevezés, törlés és másolás Helyi menüvel lehetséges. Másolás és áthelyezés esetleges kijelölés után többféle módon lehetséges: Helyi menüvel, egér és SHIF, CTRL használatával, fogd és vidd módszerrel, vágólappal. A mappák és fájlok kezelésében nagy segítség lehet a Windows Intézője, melyből több példányt is futtathatunk, növelve a fájlműveletek végrehajtásának lehetőségeit.

Adatkezelés, segédprogramok

Az adattárolás-adatkezelés hardver eszközei: Adatainkat, dokumentumainkat, programjainkat a számítógépben háttértárolókon tároljuk. A háttértárolók lehetnek lemezes egységek vagy különböző típusú félvezető tárolók (Pen Drive, Flash Drive, Memória kártya). Lemezes egységek típusai: floppy, HDD, CD, és DVD. A legelterjedtebb, legnagyobb kapacitású és leggyorsabb a HDD-k. A CD és DVD optikai tároló, létezik belőle ROM típusú, írható és újraírható. A lemezes tárolók felületeit sávokra és szektorokra osztva használjuk. Az írássűrűség és a lemezek kapacitása a mérettől és a kialakított sávok, valamint a szektorok számától függ. A HDD esetén természetesen a párhuzamosan, közös tengelyen elhelyezkedő korongok számától is. A több korongot megfelelő számú (N-1) író-olvasó fej kezeli. Az író-olvasó fejek mozgatása nélkül olvasható felület a cilinder (henger). A DVD legújabban már több rétegben is készülnek, így a kapacitásuk többszöröződik.

Az adatkezelés szoftver eszközei: Adatainkat fájlokban tároljuk, az adatfájlokat különböző kezelőprogramokkal megnyithatjuk, és adatainkon műveleteket hajthatunk végre. Ilyen program lehet egy szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis-kezelő vagy grafikus programok rajzaink, képeink szerkesztésére.

A redundancia fogalma: redundancia alatt információ vagy adatismétlést értünk. Gyakran az adathalmazok többször tartalmazzák ugyanazt az adatot, ezzel a fájl méret megnövekszik. Ha adatkezeléskor adatváltoztatást szeretnénk végrehajtani, akkor redundancia esetén ez nehézkes, mert minden adat-példányt ki kell javítani, különben ellentmondásos adathalmaz jön létre. Ez megnehezíti az adatkezelést.

A tömörítés elvi lehetősége: A tömörítés elvi lehetőségét a redundancia adja. Tömörítéskor kisebb állományt hozunk létre azzal, hogy a többször ismétlődő adatot csak egyszer tároljuk, és ha szükséges tároljuk azt, hogy az eredeti adathalmazban hányszor fordult elő. A tömörítés mértéke az a szám, amely azt mondja meg, hogy a tömörített állomány hány százaléka az eredetinek. Különböző tömörítő eljárások léteznek, melyek hatása az egyes állományokra különböző lehet.

A tömörítések típusai: veszteségmentes és veszteséges tömörítés. Általában veszteségmentes tömörítéseket hajtunk végre, hiszen nem szeretnénk, ha adataink, dokumentumaink egy része eltűnne, visszaállíthatatlanná válna. Van azonban létjogosultsága a veszteséges tömörítésnek is, méghozzá a hang és kép fájlok esetén. Ekkor ugyanis a tömörítés után az állomány még mindig tartalmazhat annyi információt, amellyel a kép vagy hang még érthető, élvezhető marad.

Tömörítések a gyakorlatban: Néhány közismert tömörítési eljárás: ZIP, ARJ, RAR. Már a Windows XP is képes tömöríteni, illetve kicsomagolni. Ugyanakkor léteznek a most említett tömörítésekhez Windows-os verziójú programok is: WinZip, WinRar. Tömöríthetünk Windows vagy Total Commanderrel is. Tömörítő eljárásokat alkalmaznak a különböző rajzolóprogramok is, amikor a különböző képformátumba alakítják át képfájljainkat. A tömörítő programok általában teljes könyvtárakat is tudnak tömöríteni, a benne lévő összes alkönyvtárral és azokban lévő fájlokkal együtt. A tömörítő programok önkicsomagoló tömörített exe állományokat is létre tudnak hozni.

A tömörítés szükségessége: Mivel a tömörített állomány az eredetihez képest kisebb, így az adathordozón is kisebb helyet foglal el, így látszólagos kapacitásnövelést tudunk megvalósítani háttértárolóinkon. A lemezeken nagyon gyakran megmaradnak olyan állományok, amelyeket nem, vagy csak nagyon ritkán használjuk. Ezeket, ha nem szeretnénk végleg törölni, célszerű tömöríteni. Az Interneten való kommunikációban állományokat is küldhetünk, illetve maga a böngészés is állományok küldését jelenti. Minél kisebb az állomány, annál hamarabb töltődik le és ez az Interneten nagyon fontos szempont. Ezért célszerű az Internetes forgalmazásra szánt állományainkat a lehető legrövidebbre készíteni, illetve küldés előtt tömöríteni. Gyakran összetartozó állományokat kell küldeni, ennek a legbiztonságosabb módja, hogy egyetlen fájlba becsomagoljuk, és úgy küldjük el a világhálón, így nem kallódnak el egymástól az állományok.

A kicsomagolás folyamata: Önkicsomagoló állomány esetén csak futtatni kell az állományt, és az esetleg feltett egyszerű kérdésekre (pl. létrehozhat-e egy bizonyos mappát) kell válaszolnunk. A kezelő programot használunk, akkor a kicsomagolás helyét (mappát) kell megadnunk, általában a továbbiakban már automatikusan történik a kibontás.

A töredezettség-mentesítés lemezkarbantartással: A szemétkosár funkció léte miatt, a törölt állományok még mindig a lemez területét foglalja. Ha elég régen használunk egy lemezt, akkor az összefüggő használatlan lemezterületek maximális mérete egyre kisebb lesz, számuk viszont folyamatosan nő. Az operációs rendszer szolgáltatásai közé tartozik, a lemez töredezettség-mentesítés. A lemez állapotától és méretétől függően ez a folyamat néhány perctől néhány óra hosszáig is eltarthat. A lemez állapotát folyamatosan nyomon követhetjük a képernyőn. A elindított program ajánlatot tesz a mentesítésre, ha azt szükségesnek tartja.

Az adatvédelem és az archiválás szükségessége: Egy megfelelően karban nem tartott lemez sok veszélyt rejt magába. A már említett töredezettség is lehetetlenné teheti az értelmes munkát, de megbújhatnak rajta vírusok is. Ezért a lemezen tárolt adatainkat, programjainkat és dokumentumainkat időnként célszerű archiválni, vagyis egy az eredeti helyétől független adathordozóra kimenteni. Archiválás előtt célszerű egy vírusmentesítést is végrehajtani.

A vírus: A vírusok általában kicsi, többé-kevésbé káros, de mindenképpen haszontalan programok, melyek képesek állományok és gépek között terjedni. A terjedéskor önmagukat hozzák létre a megfertőzött állományokon. Legkönnyebben lemezek, és az Internet segítségével kerül át egyik gépről a másikra. Nagyon sok vírus nem tesz semmi különöset, de vannak agresszívak is. Tönkre tehetik dokumentumainkat, adatállományainkat. Megfertőzhetik, és hibás működésre késztetik az operációs rendszerünket. Legrosszabb esetben hardverhibát okozhatnak, melynek leggyakoribb célpontja a merevlemez.

A vírusok fajtái: Fájl vírus, boot vírus (mely az operációs rendszer indulásakor már betöltődik a memóriába, manapság már nem nagyon létezik), makró vírus (dokumentumokhoz kapcsolódik, esetleg azt olvashatatlanná teszi), trójai faló típusú vírus (mely a hálózati kommunikációt változtatja meg), kémprogramok (amelyek jelszóval védett hálózati tevékenységeket figyeli és a jelszót képes megfelelő gépre automatikusan továbbítani).

A vírusfertőzés jelei: Fogy a lemezterület, kevés a memória, pedig nem hoztunk létre fájlokat. Lassú a rendszer működése. Értelmezhetetlen leállások, lefagyások, újraindulások. Adatállományok megsérülnek, dokumentumok olvashatatlanná válnak, Minden, ami a megszokott folyamatokban megmagyarázhatatlan változást jelent.

Víruskereső programok és funkciói: Norton Antivírus, Vírus Buster, F-prot, Panda. Vírustevékenység gyanúja esetén legjobb vírusmentesnek vélt rendszerlemezről elindítani a gépet, majd betölteni egy vírusirtó programot, amely szerencsés esetben nemcsak megtalálja, hanem kis is irtja a vírusokat. Ha a vírusirtás nehézségekbe ütközik, akkor adatmentés után célszerű újratelepíteni az operációs rendszert. A víruskereső programok között találunk olyat is, amely rezidens részt tart a memóriában és figyeli, majd jelzi a vírustevékenységet (víruspajzs). A legújabb vírusirtók Internetről frissíthető víruslistákkal rendelkeznek.

Új lemez használatba vétele, a lemez formázása: Ha egy kislemezt használni szeretnénk, akkor előtte formázni kell. (A legtöbb új lemez előre formázott, de formázásra adattörlés, vírusmentesítés miatt is szükség lehet). A lemezmeghajtó helyi menüjéből indítható a formázás. Választhatunk gyors és teljes formázást. A gyors formázás csak a FAT-ot (vagy a neki megfelelő fejlettebb allokációs táblát) törli, míg a teljes a lemez minden bájtját felülírja üres-hely karakterekkel. Készíthetünk rendszerlemezt, amikor rendszerfájlok is rákerülnek (speciális módon) a lemezre, és ezáltal boot-lemezként (boot = indító) használható. Lehetőség van még a lemeznek címkét is adni. HDD-t manapság már elég ritkán kell formázni, hiszen az operációs rendszer telepítési folyamata általában ezt a művelet is tartalmazza. A hajlékony lemezek használata egyébként egyre csökken, helyüket átveszik a sok tekintetben jobb Pendrive-ok.

A hálózatok működésének alapelvei

A hálózat típusai logikai felépítés szerint: A számítógépek fizikai összeköttetésén túl az is lényeges a hálózatban, hogy milyen logikai kapcsolat van a gépek között. Ezek kapcsolatok lehetnek alárendelő és mellérendelők. Ennek értelmében kétféle modell létezik: a szerver-kliens modell, valamint az egyenrangú hálózatok.

Szerver-kliens modell: Ebben a modellben van legalább egy kitüntetett gép, amelynek a neve szerver (szolgáltató). Minden hálózati kérés rajta keresztül valósul meg. Ez a gép szolgálja ki a hálózat többi, egyenrangú gépét, melyeket klienseknek vagy munkaállomásoknak nevezzük. A szerver gépen szerver operációs rendszer fut. Ezek lehetnek: Novell Netware, Microsoft Windows NT, 2000 és 2003 Szerver, vagy egy újabb verziója. A kliens gépeken sokféle operációs rendszer lehet. A hálózat hátránya, hogy működtetéséhez szakember, rendszergazda szükséges. A szerver kiesése esetén a hálózati szolgáltatások nem működnének, ugyanakkor a szerver gépnek komolyabb felépítésűnek kell lenni. Előny viszont a hálózati erőforrások megosztása.

Egyenrangú hálózatok: Ebben az esetben nincs kitüntetett gép a hálózatban, a szereplők egyenrangúak. Mindenki a saját gépe működéséért felelős, és azt is ő dönti el, hogy milyen eszközöket oszt meg a hálózat többi szereplőivel. Nincs rendszergazda, viszont csak kevés gép esetén működőképes, mert sok szereplő esetén bonyolulttá válik a működése, és zavarok léphetnek fel.

Hálózati protokollok: Vagyis hálózati szabályok gyűjteménye. Ahhoz, hogy a gépek együtt tudjanak működni, szigorú és betartandó szabályokat kellett alkotni. Ezek a gépek és nem a felhasználók „működését” szabályozzák. A hálózatokhoz nagyon sok protokoll tartozik, ugyanarra a feladatra is létezhet több szabály. Mi a legismertebb protokollokat említjük meg.

TCP/IP: Az Internet működését lehetővé tevő protokoll, az Interneten történő kommunikációt szabályozza. Az Internet magalkotásával jött létre az 1970-es évek közepén.

SMTP: Az elektronikus levélküldéshez használt protokoll.

POP3: Az elektronikus levelek fogadásához használt protokoll.

Adatvédelem: Adatainkat, dokumentumainkat legbiztonságosabban a szerveren kialakított Home könyvtárban tárolhatjuk. A könyvtár megnyitása más felhasználónak nem lehetséges, ezáltal az ott tárolt fájlokat sem elolvasni, sem módosítani vagy törölni rajtunk kívül senki nem tudja. Ennek a felhasználói környezetnek a kialakításáért a rendszergazda a felelős. A szerver tartalmát időnként archiválni kell, így a kivédhetetlen hardverhiba, vagy az esetleges vírustámadás ellenére, munkáink valamilyen szinten megőrződnek. A mentés készülhet naponta, hetente vagy havonta, de lehet még ritkábban is.

Bejelentkezés a lokális hálózatba: Felhasználói nevével és jelszavával.

Milyen jogosultságokkal rendelkezik: Használhatja a saját gép erőforrásait, használhatja az Internetet, megnyithatja a szerver Public könyvtárát és böngészheti, letölthet belőle, teljes joggal használhatja Home könyvtárát. A Home könyvtár megengedett mérete 8 Mb.

Milyen jogosultságokkal nem rendelkezik: Tehát nem tudja a rendszergazdai jogokhoz kötött tevékenységeket végrehajtani, nem állíthatja át a gép működését meghatározó paramétereket, nem változtathatja meg a gép nevét, IP címét, a lokális hálózat nevét, nem oszthatja meg erőforrásait másokkal.

Kijelentkezés szükségessége: Munkánk végeztével a hálózatból ki kell jelentkezni azért, hogy mások a gép mellé ülve, nevünkben ne tevékenykedhessenek. Ne férjenek hozzá Home könyvtárunkhoz, mert annak tartalmáért személy szerinti felelőséggel tartozunk, illetve az ott lévő állományok az órai számonkérés tárgyát képezik, és ezért gondoskodnunk kell annak megőrzéséről.

Elektronikus levelezés

Az elektronikus levelezés feltételei: Ahhoz, hogy elektronikus levelezést folytassunk szükséges egy elektronikus levélcím, egy levelezőprogram és Internet hozzáférés. Az elektronikus levél egy speciális elektronikus dokumentum, amelyet hálózaton (általában Interneten) az egyik gépről a másik gépre küldhetünk, hasonlóan a hagyományos levelekhez. Az elektronikus levelezéssel kapcsolatban is hasonló fogalmakat használunk, mint a hagyományosnál: levélcím, postafiók, mellékletek. A levelezést a levelezőszerverek biztosítják, melyek kezelik a felhasználók postafiókjai, lehetővé teszik a forgalmazást.

A levelezőprogramok: A levelezőprogram általában a munkaállomásokon futó olyan program, mely kapcsolatot tud létesíteni a levelező szerverekkel. Külön protokollok szerint küldik és fogadják a leveleket. A levelező program lehet Internetes is, ilyen például a Sulinet levelező szerverén található postafiók kezelő program. Számos web alapú ingyenes levelező szerver is rendelkezésünkre áll, például freemail, mailbox, gyalogló, primposta, drótposta.

A levelezőprogram részei: Minden levelező program, vagy web-es kezelő felület rendelkezik, vagy lokális felhasználói felülettel, de biztosan tartalmazza a következő részeket: beérkezett üzenetek, postázandó üzenetek, elküldött üzenetek, törölt elemek és címjegyzék.

Beérkezett üzenetek: A program indításakor, a gép felveszi a kapcsolatot a postafiókkal, és a beérkezett leveleket (ha még nem lettek letöltve) letölti a beérkezett üzenetek mappába, és olvasatlannak megjelöli. A beérkezett üzenetek olvasás után elvesztik a megjelölésüket. Web-es kezelő felület esetén fontos lehet a kis tárhely miatt a régebbi, vagy érdektelen levelek törlése, illetve törlésre való megjelölése. Egy levelet vissza lehet állítani olvasatlanra, ha azt akarjuk, hogy legközelebb is elolvassuk.

Postázandó üzenetek: A frissen megírt, vagy még eddig sikertelen próbálkozás miatt el nem küldött levelek mappája. A levelező program indításkor küldés-fogadás eljárással megpróbálja elküldeni az itt található leveleket, illetve letölti a postafiókból a beérkezett leveleket. A levél megírást követően rögtön kérhetjük levelünk postázását, nem kell megvárni a programból való kilépést, ekkor ugyanis a program újra próbálkozik az el nem küldött levelek elküldésével.

Elküldött elemek: Az elküldött levelek egy-egy példányát tárolja itt a program, így bármikor elolvashatjuk rég elküldött leveleinket is.

Törölt elemek: Ha egy levelet törlünk akár az elküldött, akár a beérkezett vagy a küldendő mappából, akkor az ebbe a mappába kerül. Ha egy levelet végképp ki szeretnénk törölni, akkor azt itt tehetjük meg.

Címjegyzék: Barátain, ismerőseink levélcímét nem feltétlen kell megtanulnunk. A polgári nevével tárolhatjuk a levélcímét is, így a levél címzésekor az e-mail cím helyett a nevét is használhatjuk. A levelező programok a levélcímeket formai szempontból ellenőrizni tudják (attól még lehet, hogy a levélcím nem létezik és az elküldött levél visszajön).

Az e-mail cím felépítése: A cím két részből áll, melyet a 64-es ASCCII karakter, a „kukac” válasz el egymástól. Az első a postafiók vagy levelező partner neve, a második a levelező szervernek (gépnek) a neve.

Az elektronikus levél részei: Feladó, címzett, másolatok és titkos másolatok, tárgy, a levél szövege, mellékletek (csatolt állományok) kísérő adatok (prioritás, visszaigazolás kérése, elküldés és megérkezés időpontja, titkosítás, aláírás)

Levél írása: A levelező program egyik menüpontja, megkapjuk azt a keretet, melybe a levél részeit beírhatjuk, illetve csatolhatunk a levélhez állományokat. Könnyen meglehet, hogy levelünkbe semmit nem írunk, hanem egy Word dokumentumba szépen megírt, formázott szöveget küldünk levélként.

Válasz a feladónak: Ez is egy menüpontja a levelező programnak. Általában rövid levélre szoktunk így gyors és általában megint rövid választ küldeni. Az általunk elküldött levélben valamilyen formában benne van az a levél is, amelyre válaszolunk. A tárgyban ilyenkor a Re: előtag látható.

Továbbküldés: A kapott levelet új címre továbbküldhetjük.

Állományok csatolása: A legtöbb levelező programmal a levelünkhöz állományokat csatolhatunk. A kérdéses programtól függhet, hogy hányat, esetleg az is, hogy több csatolható esetén azokat egyszerre, vagy csak külön-külön csatolhatjuk. Küldéskor a csatolt állományok változatlan állapotban a levél mellékleteként elküldésre kerülnek. Vannak olyan levelező szerverek, amelyek maximálják a csatolt állományok méretét.

Csatolt állományok megtekintése: A csatolt állományok létét jelölik valahogy a levelek mellett a levelező programok. Erre a jelre klikkelve a csatolt állomány (ha az operációs rendszer felismeri) megnyitható.

Állományok átvitele

Az Internet legfontosabb kommunikációs szolgáltatásai: Böngészés (WWW), levelezés, csevegés, fájlok átvitele (FTP), Távoli géphasználat (TELNET), On-Line műsorok vétele,

WWW: Az Internet leggyakrabban használt szolgáltatása. Linkekkel összekapcsolt oldalak segítségével információt kereshetünk a világhálón. A linkek segítségével mozoghatunk az adott Web oldalon, vagy egy másikat tölthetünk le. Mivel a linkek a legkülönbözőbb oldalakra mutatnak, elvileg a linkekkel a NET bármely publikus lapjára eljuthatunk, amelyikre link mutat.

Elektronikus levelezés: E-mail, amely olyan elektronikus dokumentum, amelyet a hagyományos postai levezéshez hasonlóan elküldhetünk levelezőtársunknak, a levelek a levelező szerverek postafiókjaiba kerülnek. A levelek tartalmazhatnak mellékleteket is.

Csevegés: On-Line társalgás, két vagy több személy között az Interneten, szöveges formában. Mondandónkat beírjuk egy bemeneti sorba, ENTER-t nyomunk, így a beírtak, mintegy üzenetek, eljutnak a csevegő partnerünk gépébe, és megjelenik a képernyőn ugyanúgy, mint a saját képernyőnkön. Nagyon hasznos lehet nyelvgyakorlás számára is.

Fájlok átvitele, FTP: Fájlok letöltésére szolgáló protokoll.

Távoli géphasználat, TELNET: Távoli géphasználat.

On-Line műsorok vétele: Az Interneten számos műsorszóró állomás műsora megtalálható. Két lehetőség között választhatunk: ha elég nagy sávszélességű kapcsolatunk van, akkor valós idejű rádióhallgatást vagy TV nézést választhatunk. Ha szerényebb a hálózati sebességünk, akkor archivált műsorokat tölthetünk le, majd lejátszhatjuk valamilyen megjelenítő programmal.

Gépek közötti kommunikáció: A gépek között csomagküldés elve alapján történik a kommunikáció. A küldendő adatokat kezdő és végjellel ellátott csomagokra botjuk, ellátjuk a célhely és a feladó IP címével, majd elektronikus jelek sorozatává alakítja a gép és a hálózati kártya segítségével, rákerül a hálózatra. Útjából csak az indulási hely és a végcél egyértelmű. A megvalósuló utat a hálózat elemek, és azok foglaltsága határozza meg. A célhelyen a rendszer megvárja az utolsó elemét is az adatsornak, aztán felépíti a fájt, és típusa szerint felhasználja, kezeli, lemezre menti.

Protokollok típusa: TCP/IP, FTP, SMTP, POP3.

Gépek azonosítása az Interneten: A világháló minden hardver elemét (számítógépet, átjárót, hálózati kártyát) egyedi azonosító számsorral látnak el. Ez az IP cím, mely egy négybájtos, egymástól pontokkal elválasztott számsor. Például 195.192.212.241.

A DNS: Domain Name Server olyan szolgáltatás, mely az IP-hez hozzárendeli (visszafejti) a DOMAIN nevet. DNS szolgáltatása egy lokális hálózati szervernek is lehet, az adott helyen használatos DOMAIN-ek tábláját tartja nyilván.

Gépek azonosítása lokális hálózaton: A lokális hálózat kártyával le van választva a világhálóról. A kialakítástól függően olyan tartomány jön létre, melyben a címzések a világhálótól függetlenek. Általában 10.1.1.1-től 10.255.255.255-ig címezhetjük a gépeket.

Publikus és privát IP cím: Az Interneten megjelenített, valamely Internet szolgáltatónál bejegyzett DOMAIN névhez tartozó IP-t publikusnak, a lokális hálózat IP címeit privát címeknek nevezzük (ezekhez nem tartozik domain név, legfeljebb csak gép név).

Egy magyar címert ábrázoló kép letöltése C:/DownLoad könyvtárba: Keresőprogrammal megkeresünk egy címert, majd Helyi menü/Kép mentése más néven.

World Wide Web

Az Internet: Az Internet egy (de inkább „a”, hiszen csak egy van) világméretű számítógépes hálózat. A hálózat nagy részben a már korábban meglévő telefonos hálózatot használja, de egyre több olyan része van, amelyet csak az Internet miatt építettek ki (például a nagyobb városok közötti gerincvezetékek). Újabban megjelent a mobil Internet, melyhez semmilyen vezeték nem szükséges. Gyakorlatilag egy Pendrive-hoz külsőleg hasonló eszköz, melyet a gép USB portjába dughatunk, és a mobiltelefonos hálózaton keresztül Internetezhetünk. A hálózat résztvevői: az Internet szolgáltatók szerverei, a lokális hálózatok a helyi szerverekkel és munkaállomásokkal, otthoni számítógépünk, a telefonos kapcsolattal. Az Interneten felfoghatatlan és megismerhetetlen sok adat, információ található. Az információmennyiség olyan ütemben gyarapszik, hogy azt egyetlen ember, vagy gép begyűjteni sem lenne képes. Manapság szinte mindenről, ami csak eszünkbe jut, valamit találunk a NET-en. Szélsőséges felfogásban: ami nincs a Net-en, az nem is létezik.

Az Internet kialakulása: Kezdetben a számítógépeket önálló rendszerekként használták. A munkahelyi feladatok felvetették a gépek közötti adatátvitel igényét. Ezt kezdetben floppy lemezekkel oldották meg. Lassúsága és bizonytalansága, később a kis kapacitása miatt már nem volt erre megfelelő. Kialakították a gép-gép közötti párhuzamos kapcsolatot, amely közeli gépek esetén hatásosnak bizonyult, nagy távolságra viszont új dolog kellett. Ez volt a hálózat, melyet még az 1960-as évek elején kezdtek kifejleszteni védelmi célokra az USA-ban (ARPA). Kezdetben üzemi szinten, később városi, majd nagyobb távolsági összeköttetéséket építettek ki. Kézenfekvő volt a már meglévő információs hálózat, a telefon infrastruktúrájának a használata. A világméretűvé vált számítógépes hálózat lett az Internet (az 1980-as évek végére, 1992 óta van WWW szolgáltatás a hálózaton).

Az Internet térhódítása: Kezdetben az Internet katonai célokat szolgált. Hálós szerkezete és információcsomag küldő szolgálata azt biztosította, hogy a benne lévő több egyenrangú gép természeti katasztrófa, szabotázs, vagy egyéb meghibásodás, terrortámadás vagy háborús cselekmény miatt működésképtelenné vált részek nélkül is kommunikálni tudjon. A következő fázisban a kutatóintézetek, egyetemek és a közigazgatás kapcsolódott a bővülő Internetre. Mára ez már nagyon széleskörűen elterjed, szinte minden iskolában, közintézményben, munkahelyeken, banki szférában megtalálható, sőt egyre több otthonba is beköltözött a világháló.

Az Internet legfontosabb szolgáltatásai: A leggyakrabban használt szolgáltatás a WWW, a böngészés. Egymással linkek segítségével összekapcsolt, szöveges, de képekkel és animációkkal színesített Web-lapokon lépegethetünk, információkat kereshetünk, szórakozhatunk, játszhatunk, üzleti tevékenységet folytathatunk, hivatalos ügyeket intézhetünk, banki szolgáltatásokat vehetünk igénybe, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A következő, igen gyakran használt szolgáltatás a levelezés. Hírcsoportokhoz kapcsolódhatunk, amelyben azonos érdeklődésű emberek kölcsönönösen, levél útján informálják egymást a közös témával kapcsolatban. A Telnet olyan szolgáltatás, ahol a gépünk előtt ülve, egy távoli gép programjait futtathatjuk úgy, mintha a távoli gép előtt ülnénk. Állományok letöltése: Programjainkat, állományainkat felajánlhatjuk másoknak, akik letöltik gépünkről, vagy helyi szerverünkről. A letöltés lehetséges WWW segítségével, de gyakran erre külön protokollt veszünk igénybe: az FTP-t. A Windows kommanderrel például FTP letöltések végrehajthatók. Iskolánk hálózatán az FTP protokoll, a DNS cím beírása után használható (ehhez rendszergazdai jog szükséges).

A DNS: A világháló gépeit, lokális hálóit, átjáróit, a lokális hálózatok gépeit (hálózati kártyáit) egyedi azonosító címmel látják el, az úgynevezett IP címekkel. Ezek négybájtos számok, melyet úgy használunk, hogy benne a bájtokat ponttal választjuk el egymástól. Például: 195.199.212.241. Ilyen módon kb. 4 milliárdnyi címet tudunk megkülönböztetni, amely sok is meg kevés is. Kezdetben legalábbis elég soknak tűnt, manapság már inkább kevés. Az IP címek alapján elég nehéz lenne megjegyezni a számítógépeket, ezért az IP címek mellé DOMAIN neveket is adtak az alhálózatoknak, számítógépeknek. Ha a böngészőben egy ismert nevű gép Web lapját szeretnénk megnézni, akkor nem kell az IP címével rá hivatkozni, elég, ha a nevét tudjuk. A világhálón vannak olyan szerverek, amelyek olyan kérdésekre tudnak válaszolni, hogy egy adott nevű Web helyhez, milyen IP cím tartozik. Ezek a szerverek DNS szolgáltatást nyújtanak (Domain Name Server). A böngésző programok először megkérdezik, hogy milyen IP cím felel meg a kérdéses névnek, és csak aztán (ha már beazonosította a Web helyet) kezd a letöltéshez.

Az URL szerkezete: (Universal Resource Locator = egységes erőforrás-meghatározó) Három részből áll: az első a protokoll meghatározó, a második a keresendő gép domain neve, a harmadik az állomány neve (ha az nem a default, vagy index állomány). Az alapértelmezett protokoll a HTTP (HyperText Transfer Protokoll). De használhatunk FTP-t, Gopher-t, HTTPS-t (ez utóbbi a biztonságos Web oldalak protokollja).

Az Internet Explorer lehetőségei: Böngészhetünk, a megjelenő oldalakat és képeket lemezre menthetjük, kinyomtathatjuk, zenét hallgathatunk, és videót nézhetünk. Lépegethetünk előre és vissza a megtekintett oldalakon.

A Web lap felépítése: Szöveg, kép, animáció, film, zene és linkek, melyekkel másik lapra ugorhatunk.

Keresés az Interneten

Keresőgépek: Olyan speciális szerverek, illetve szolgáltatások, melyek kulcsszavakhoz megtalálási helyeket (Web címeket) tartanak nyilván, és egy beérkezett kérésre Web-hely listát adnak vissza. Más kereső szerverek tematikus rendszer szerint tartják nyílván a Web lapokat.

Keresők típusai: Kulcsszavas keresők, tematikus keresők, egyéb keresők.

Kulcsszavas keresők: google, heureka, altavizsla, index, origó.

Kulcsszavas keresés lehetőségei: Kulcsszavas keresés estén két szélsőséges eset fordulhat elő. Ha túlságosan általános fogalmat keresünk, akkor több millió oldalt is kaphatunk vissza. Ha több szóból álló szövegkörnyezetet, akkor lehet, hogy egyet sem. A felhasználónak kell megtalálni a megfelelő arányt a két eset között, melyet csak gyakorlással sajátíthatunk el. A keresendő szavakat logikai műveletekkel kapcsolhatjuk össze, a legegyszerűbb összetett keresés esetén a több szóból idézőjelekkel egyet alkotunk és így indítjuk a keresést.

Tematikus keresők: hudir, goliat.

Tematikus keresők lehetőségei: Tematikus keresőkkel egyre szűkölő kategóriákon keresztül haladunk a nekünk megfelelő információt tartalmazó oldalak felé. A keresés nem biztos, hogy eredményesen zárul, viszont ha igen, akkor az pontosabb mint kulcsszavas esetén.

Metakeresők: ariadnet, net.hu

Vegyes keresők szolgáltatásai: Ilyenek a metakeresők. Olyan keresők, melyek a kérést több keresőnek is elküldik, és a kapott válaszokat rendszerezik és így jelenítik meg a felhasználó számára. Vannak olyan Web lapok, melyek keresőket gyűjtenek össze, például a kereso.lap.hu. Vannak tematikusan összegyűjtött Web lapokat tartalmazó site-ok, például a startlap. Van szűkebb tematikájú lap, mely csak egy témában tartalmaz Web lapokat, ebben az esetben a neve a témáját jelöli, például: menetrend, mozi.

Keresés Web lapon: Szerkesztés menüpont/Keresés (ezen a lapon…) funkció segítségével történik.

Távoli adatbázisok használata: Az adatbázis valamely alkalmazáshoz tartozó (általában nagy mennyiségű) rendezett adatok összessége. Az adatbázisban különböző szempontokból lehet keresni, kérdéseket feltenni, műveleteket végezni. Létezik forrás típusú és hivatkozó adatbázisok. A forrás típusú magát az adatot is tartalmazza, a hivatkozó típusú csak a megtalálási helyét.

Néhány közhasznú magyar adatbázis (www. nélkül): Magyar köztársaság kormánya. Meh.hu, Alkotmánybíróság: mkab.hu., Budapest: budapest.hu, Magyar Elektronikus könyvtár: mek.hu, Oktatási Minisztérium: om.hu, Közoktatás: sulinet.hu., Felsőoktatás: elte.hu., Média: mtv.hu., radio.hu., cnn.com., nepszabadsag.hu., Közhasznú: matav.hu., elvira.hu.

Ha a legrövidebb idő alatt vonattal Budapestre szeretnénk utazni: www.mav-start.hu majd: Mátészalka, Budapest, ma.

A könyvtár fogalma, típusai, szolgáltatásai. Eligazodás a könyvtárban.

Könyvtár: Az információkat nem elég csupán rögzíteni, de tárolni és hozzáférhetővé kell tenni. Ezt a célt szolgálják a különböző „tárak”, információs központok. Közülük legrégibb a könyvek, dokumentumok összegyűjtésére, tárolására, hozzáférésük és visszakeresésük biztosítására szolgáló könyvtárak. A könyvnyomtatás elterjedésével fokozatosan nőtt a könyvtárak száma, egyre szélesebb körben váltak hozzáférhetővé, az addig csak kiváltságos, kevesek számára elérhető információk.

A könyvtárak típusai:

A használók köre és a hozzáférhetőség szempontjából:

Nyilvános könyvtár: mindenki látogathatja, gyűjteménye és szolgáltatásai általában korlátlanul igénybe vehetők.

Korlátozottan nyilvános könyvtár: bizonyos feltételek betartásával látogathatók. Ilyenek például az iskolai könyvtárak, amelyeket csak tanulók, tanárok és az iskola dolgozói látogathatnak. Külön engedélyhez kötött a például muzeális értékeket képviselő könyvtárak, a magángyűjtemények, az egyházi könyvtárak látogatása.

A gyűjtőkör szempontjából:

Általános gyűjtőkörű könyvtár: gyűjtőköre minden területre kiterjed. Fajtái: a.) nemzeti könyvtár, b.) közművelődési könyvtár (lakóhely szerinti könyvtár). A legnagyobb közművelődési könyvtárak a megyei könyvtárak (például nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár), c.) iskolai könyvtár (általános és középiskolai, kollégiumi). A magyar nemzeti könyvtár: az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK), a Budavári Palotában található, 1802-ben Széchenyi Ferenc alapította. Nemzeti könyvtárunk gyűjt minden olyan kiadványt, amely Magyarországon jelent meg (köteles könyvtár), bárhol a világon, de magyar nyelven jelent meg, magyar vonatkozású, vagy szerzője magyar.

Tudományos és szakkönyvtár: csak egy-egy tudományterülettel, szakterülettel kapcsolatos dokumentumok gyűjtésére és rendszerezésére vállalkozik. Fajtái: a.) akadémiai intézetek könyvtárai, b.) egyetemi, főiskolai könyvtárak. A kutatóintézeti, munkahelyi szakkönyvtárak zártak, csak az intézmény dolgozói látogathatják. A nagyközönség főleg a nyilvános szakkönyvtárak szolgáltatásaira tarthatnak igényt. Ilyen például az Országos Műszaki Könyvtár és Információs Központ.

A könyvtárak szolgáltatásai:

- a dokumentum kölcsönzése,

- helyben olvasás,

- információszolgáltatás, tájékoztatás,

- rendezvények, programok az olvasók számmára (író-olvasó találkozók, könyvankétok),

- másolatok készítése,

- témafigyelés, szakirodalmi jegyzék összeállítása,

- könyvtári kölcsönzés: ha a keresett könyv nincs a könyvtárban, olvasói kérésre a könyvtár egy másik könyvtártól kikéri, s az olvasó számára kölcsönzi. (ODR= Országos Dokumentum-ellátási Rendszer).

- a nagyobb könyvtárak szolgáltatásai az Interneten is elérhetők. Egyre gyorsabban fejlődik a „digitális könyvtárak” állománya is. Ezekről a honlapokról digitalizált irodalmi alkotásokat lehet letölteni. A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) az Országos Széchenyi Könyvtár internetes szolgáltatása. Ebben a könyvtárban számos klasszikus és modern irodalmi alkotás, digitalizált szakkönyvet lehet ingyenesen letölteni, vagy csak elolvasni, vagy újabban meghallgatni. Ez az elektronikus könyvtár a www.mek.oszk.hu címen érhető el. A másik nagy digitalizált elektronikus könyvtár címe: www.neumann-haz.hu. További e-könyvtárak címei a www.konyvtar.hu oldalon találhatók.

A könyvtári állomány részei és raktári rendje:

A könyvtárak állományának egy részét szabadpolcon, a másik felét zárt raktárban helyezik el. E kettő aránya a könyvtárnak a tárolási lehetőségeitől, a kölcsönzés rendjétől és az állomány nagyságától függően változhat. A könyvtárban található állomány két fő csoportja tartalmuk szerint: szépirodalmi művek és az ismeretközlő irodalom. Különböző típusú könyvtárak az olvasói igények és szokások szerint tematikus kiemeléseket hozhatnak létre. Például kötelező olvasmányok, verseskötetek, nyelvkönyvek, szótárak stb. A szépirodalmi művek és az ismeretközlő művek raktári rendje némileg eltérő.

A szépirodalmi könyvek könyvtári (raktári) rendje:

A szépirodalmi műveket (regények, versek, novellák) a szerzők szerint (esetenként címűk szerint) soroljuk betűrendbe. Szépirodalmi műnek csak betűrendi jele van (Cutter-szám), szakrendi jele nincs. A szépirodalmi könyvek raktári jele: egy betű és egy kétjegyű szám. Ezt a könyvtári könyvek gerincén is meg lehet találni. A betű a szerző nevének, vagy a könyv címének a kezdőbetűje. A szám 10-től 99-ig terjedhet. Csak sorrendet jelöl. Például: Fekete István = F37.

Az ismeretközlő könyvek könyvtári rendje.

ETO: Az ismeretközlő könyvek témájuk szerint csoportosítva találhatók meg a könyvtárakban. A 10 főcsoportot számokkal jelölik. A 10 főcsoporton belül kisebb csoportok (osztályok, alosztályok) különíthetők el. A könyveknek ezt a rendszerezési módját Egyetemes Tizedes Osztályozásnak nevezzük.

A tíz főosztály témái:

0: általános művek,

1: filozófia, pszichológia,

2: vallás,

3: társadalomtudományok (szociológia, szociográfia, politika, jogtudomány, hadtörténet, pedagógia, néprajz stb.)

4: üres (egyes könyvtárakban a nyelvészet tartozik ide)

5: természettudományok (környezetvédelem, matematika, csillagászat, fizika, kémia stb.)

6: alkalmazott tudományok (orvostudomány, mezőgazdaság, számítástechnika stb.)

7: művészetek, szórakozás, sport (építészet, szobrászat, festészet, fotóművészet, zene, filmművészet, színházművészet, rejtvények, fejtörők stb.)

8: nyelv és irodalom (pl.: magyar irodalom = 894)

9: földrajz, életrajz, történelem (pl.: magyar történelem = 943.9)

Az ismeretközlő könyvek raktári jelzete egy háromjegyű számból (szakrendi jel), s alatta egy betűrendi jelből áll. Ez a jel a könyvek gerincén is megtalálható.

Példa: Hédervári Ferenc: Képes csillagvilág című művének raktári jelzete 520/H48. Ebből a szakrendi jel (520) jelzi, hogy a könyv a csillagászatról szóló művek között keresendő, ezen belül (mivel más szerzők is írtak a csillagászatról) pedig a H48 betűrendi jelnél található a betűrendben.

Dokumentumok és tájékozódást segítő könyvtári eszközök

Információhordozó: Az ismereteket megőrző, tároló, továbbító anyagokat, eszközöket dokumentumoknak, információhordozóknak nevezzük.

A dokumentumok, információhordozók típusai:

Írásos dokumentumok:

1.) Kéziratok: kézzel, írógéppel vagy számítógépes szövegszerkesztővel készített dokumentumok, amelyeket egy vagy csak néhány példányban nyomtattak ki. (ilyen egy szakdolgozat, az Esze-napok díjnyertes pályamunkái stb.)

2.) Nyomtatott dokumentumok: könyv, brossura, kotta, kotta, térkép, prospektus stb., időszaki kiadványok (latinul: periodikák): a folyamatosan, rendszeres időközönként megjelenő sajtótermékek. A megjelenési gyakoriság szerint lehetnek: napilapok, hetilapok, folyóiratok, évkönyvek, adattárak, sorozatok.

Nem nyomtatott dokumentumok:

A 19-20. század új korszakot jelent a dokumentumok történetében. Újabb és újabb találmányok segítik az információ tárolását és megőrzését. Sok esetben azonban az így tárolt információkhoz már csak technikai eszközök segítségével juthatunk hozzá.

Az audiovizuális dokumentumok olyan információk megőrzését is lehetővé teszik, amelyekre a korábbi korokban nem nyílott lehetőség. Ma már megnézhetjük filmen a század jelentős eseményeit, megcsodálhatjuk a Mars-szonda felvételeit a vörös bolygóról, fényképet láthatunk az idős Kossuth Lajosról, meghallgathatjuk, hogyan mondja Latinovits Zoltán József Attila verseit, és akár többször is visszanézhetjük, hogyan nyert olimpiai bajnokságot Egerszegi Krisztina.

Az elektronikus adathordozók jelentik a fejlődés újabb állomását. A hajlékony és merevlemez, a CD és a DVD számítógépes hozzáférést igényel, de alkalmazásuk gyors és hatékony információkeresést tesz lehetővé. CD-n vagy DVD-n már találkozhatunk teljes művek szövegével (lexikonok, jogtárak, enciklopédiák, irodalmi művek, kézikönyvek), sőt a tanulást segítő, az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó, érettségire felkészítő segédanyagok is egyre nagyobb számban látnak ilyen módon napvilágot. A rögzítés típusától függően, arra is van lehetőség, hogy címszavas kereséssel jussunk a kívánt információ birtokába (könyvnél mindez sokkal nehézkesebben ment).

A média a latin eredetű médium szó többes száma. A médium szó eredendően az információ közvetítőjét jelenti.

Multimédia: Az olyan számítógépes optikai lemezeket, amelyekre írott szöveget, álló- és-vagy mozgóképet és hangot is rögzítettek multimédiának nevezzük. A multimédiát kezelő program lehetővé teszi, hogy az egyes adatok közötti keresés, továbblépés mentét maga a felhasználó határozza meg, természetesen a program kidolgozói által előre kiépített kapcsolatok alapján.

Az Internet a számítógépek összekapcsolása révén keletkezett, és alkalmas arra, hogy saját információink egy részét megoszthassuk másokkal. Ennek következtében létrejött egy nagy információs bázis, ami akár világméretű elektronikus könyvtárnak is felfogható, az egyes weblapok pedig az egyes könyvtári fiókok megfelelői, a bejárati ajtók funkcióját a honlap nyitóoldala látja el. Nagy előnye, hogy nagyon gyors, és egyetlen kattintással, billentyűleütéssel, az információ házhoz jön. A segédkönyvek, a közhasznú ismerettárak elektronikus változatai mellet a napilapok, folyóiratok (Rubicon, História, Természet Világa, Természetbúvár), sőt a rádió és TV adások egy része is hozzáférhető az Interneten, így biztosítva az érdeklődők gyors és folyamatos tájékoztatását. De ezt még azzal is kibővíti, hogy a médiatáraiban, időben visszalépve, akár több hónappal ezelőtti műsorszámot is megnézhetünk, vagy újranézhetjük.

A nem nyomtatott dokumentumok áttekintő táblázata:

Típus	Adathordozó	Megjelenítő eszköz
Hangzó anyagot rögzít (auditív dokumentum)	Hanglemez	Lemezjátszó
	Hangszalag	Magnetofon
	Zenei CD	CD-lejátszó
Képi anyagot rögzít (vizuális dokumentum)	Fénykép	Nincs eszköz
	Hologram	Vetítő berendezések
	Mikrofilm
	Diafilm
	Némafilm
Képet és hangot rögzít (audiovizuális dokumentum)	Hangosfilm	Filmvetítő
	Videofilm	Videó lejátszó, TV
	DVD	DVD lejátszó
Multimédia	Mágneslemez, CD, DVD	Számítógép

Könyvtári tájékozató eszközök.

Elsődleges eszközök: A tájékozódás direkt, elsődleges, közvetlen forrásai a kézikönyvek. A kézikönyvek nem folyamatos olvasásra szolgálnak, hanem a közvetlen tájékoztatás eszközei.

A kézikönyvek típusai:

1. Lexikonok: betűrendes ismerettárak. A legkorszerűbb általános lexikon a Magyar nagylexikon (1-19. kötet), de léteznek szaklexikonok, például Biológiai lexikon (1-4. kötet).

2. Enciklopédiák: témakörök szerint dolgozzák fel az ismeretket. Például Természettudományi kisenciklopédia.

3. Szótárak: a nyelv szókincsét betűrendben tartalmazzák. Vannak egynyelvű szótárak: értelmező szótár, etimológiai szótár, szinonimaszótár, helyesírási szótár. A szótárak másik csoportja a kétnyelvű szótárak, angol-magyar, német-orosz stb., melyet nyelvtanuláshoz, fordításhoz használunk.

4. Adattárak, eseménytárak, címtárak, közhasznú információs források, például menetrendek, telefonkönyvet stb.

5. Atlaszok, térképek.

6. Statisztikai évkönyvek, zsebkönyvek.

7. Jogszabálygyűjtemény, például a Magyar Közlöny.

Másodlagos eszközök: A könyvtári tájékozódás másodlagos eszközei a könyvtári katalógusok és a bibliográfiák.

Könyvtári katalógusok: az adott könyvtár könyveiről készült katalóguscédulák meghatározott sorrendben összeállított jegyzéke. A katalóguscédulán megtalálhatók a dokumentum azonosító adatai: címe, szerzője, kiadó neve, kiadás éve, ISBN száma, ETO száma stb., illetve azt, hogy hol lehet megtalálni a könyvtárban a dokumentumot.

A katalógusok típusai:

a.) Betűrendes katalógus: a szerzők, a címek betűrendje alapján készített jegyzék.

b.) Szakkatalógus: könyvtári dokumentumokról a témájuk alapján ad tájékoztatást.

c.) Tárgyszó-katalógus: tárgyszavak betűrendes jegyzéke.

d.) Számítógépes katalógusok, könyvtári adatbázisok: A hagyományos cédulakatalógusok mellett a könyvtárakban, az utóbbi évtizedekben megjelentek az elektronikus, azaz számítógépes katalógusok. Ez a keresőrendszer gyorsabb és több szempontú keresést tesz lehetővé. Az iskolákban általában a SZIRÉN nevű programot használják. A katalógus számítógépes megvalósulása egy adatbázis. Ez a tájékoztató eszköz a könyvtárt kiszolgáló számítógépes programnak egy olyan funkciója, amely az olvasók számára is hozzáférhető. A legtöbb program lehetővé teszi a szerzők, a cím, a címváltozatok és tárgyszó szerinti keresést is. A számítógép jelzi a találatok számát, tehát azt, hogy hány dokumentum felel meg a bírt adatoknak. Irodalomlistát készít a megadott szempontok alapján. Kiderülhet, hogy a kívánt dokumentum bent van-e a könyvtárban, vagy esetleg más már kikölcsönözte. A mi iskolai könyvtárunkban a SZIRÉN könyvtári program segíti a tájékozódást. Nagyobb könyvtárak rendelkeznek hálózati számítógépes katalógussal is. A szakkönyvtárak, egyetemi gyűjtemények így egymás állományáról is tájékoztatni tudják olvasóikat. A nyilvános számítógépes könyvtári adatbázisok az Interneten is elérhetőek. Magyarország legnagyobb könyvtárainak Interneten is elérhető adatbázisa a www.mokka.hu címen található (MOKKA = Magyar Országos Közös Katalógus).

Bibliográfiák: irodalomjegyzékek egye-egy tudományág, témakör irodalmáról, vagy akár nemzeti könyvtermésről. A bibliográfia használata, a benne történő eligazodást, keresést különböző mutatók segítik, úgymint: tárgy-, név-, cím-, sorozati stb. Az önálló bibliográfia könyv formájában jelenik meg, a rejtett bibliográfia azonban más kiadványok részeként, például fejezetek, könyvek, lexikonok szócikkeinek végén. A legteljesebb önálló magyar bibliográfia a Magyar Nemzeti Bibliográfia (MNB), mely tartalmazza az ország területén megjelent valamennyi dokumentum címleírását, valamint a nemzethez tartozó személyek külföldön megjelent műveinek leírását, továbbá a nemzetre vonatkozó idegen nyelvű művekét is. Kötetei kiadványtípusként kéthetente, mások negyedévenként jelennek meg.