Órarendkészítés

 

 

Az órarend elkészítésének alapvető feltétele a hibátlan tantárgyfelosztás. Ha a tantárgyfelosztás elkészült, annak tartamát az órarend készítőjének jól meg kell ismerni, egy részét memorizálni. Csak ez után kezdhet az órarend elkészítéshez. A pedagógus tantárgyfelosztást talán a következő táblázat szerint a legkönnyebb elképzelni:

 

Pedagógus

Tantárgy

1.a

1.b

1.c

1.d

1.e

2.a

2.b

2.c

2.d

2.e

3.a

3.b

3.c

3.d

3.e

4.a

4.b

4.c

4.d

4.e

Össz

Köt:

Túlóra:

Össz:

Nagy Albert

osztályfőnöki

 

 

 

 

 

 

1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1

21

7

28

 

matematika

 

 

3

 

 

 

3

3

 

 

 

 

 

 

3

3

3

 

 

3

 

21

 

 

 

 

fizika

 

 

2

 

 

 

2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4

 

 

 

 

fizika fakt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2

 

 

2

 

 

 

           

A táblázatból kiolvasható, hogy Nagy Albertnek összesen 28 órája van. A 2.b-nek osztályfőnöke, matematikát tanít heti 3-3 órában az 1.c, a 2.b, a 2.c, a 3.d, a 3.e, a 4.a és a 4.d osztályokban. Fizikát tanít heti 2-2 órában az 1.c és a 2.b-ben. Fizika fakultációt tart a 4.b, 4.c és 4.c osztály tanulóiból összejött csoportnak. Csoportbontás esetén két pedagógusnak volt ugyanabban az osztályban ugyanaz a tantárgy beírva. A csoportbontás jelölésére az óraszám beírásra használt téglalapot vízszintes vagy függőleges vonallal kettéosztottuk, és csak az egyik részébe írtuk az óraszámot. A fenti példában a matematikát a 2.c-ben csoportbontásban tanítja, azaz valakinek ebben az oszlopban van még egy matematika 3 óra beírva. Nagy Albertnek összesen 21 matematika és 6 fizika órája van, valamint egy osztályfőnöki.

 

A hagyományos órarendkészítés

 

Az órarend elkészítésének talán legkezdetlegesebb módszerénél a papír, ceruza és radír eszközöket használják, minden ellenőrzést manuálisan (pontosabban szemmel és fejben) kell végrehajtani. Az órarend elkészítéséhez formanyomtatványt használtak. Létezett pedagógus és osztályórarend nyomtatvány. Az elkészítés több napot, akár egy hetet is igénybe vett, mely közben a nyomtatvány megkopott, az így elkészült dokumentum gyakran olvashatatlan volt, használatához először le kell másolni.

Az órarend elkészítésnek menetét célszerű volt különböző szakaszokra bontani. Először kihúzással jelölni kellett a pedagógusok tiltott óráit, majd beírni a kötött időbeosztás szerinti órákat. Kötött időpontjai lehettek az igazgatónak, az óraadóknak és gyakorlati foglalkozásoknak. Tiltott órái a továbbtanulóknak, szakfelügyelőknek, a kisgyermekes pedagógusoknak, a máshol órát adó pedagógusoknak. Ezek után a fakultációs órarend következett, melyek több párhuzamos osztályt érintettek. A következő lépésben a szaktantermeket igénylő órákat, majd az úgynevezett bifurkációs (csoportbontásos) órákat helyeztük el. Aztán a tömbösített, végül pedig az egyedi órák következtek. Célszerű volt egy tétel minden óráját időben egy menetben beírni, mert a hiányos tételek későbbi megtalálása az ezer fölötti órák sokaságában már nem volt könnyű feladat. Elmondva mindez egyszerűnek tűnik, sőt a feltöltés 50-70%-áig nem is jelentett túlságosan nehéz feladatot. Csak a vég, csak azt lehetne feledni. Mert mindig akkor jöttek az igazi gondok, amikor már csak néhány órát kellett beírni egy-egy pedagógusnak, vagy osztálynak. Azoknak a pedagógusoknak, akiknek magas volt a heti óraszáma (pontosabban nagy volt a relatív betöltöttsége), a feltöltéskor elsőbbséget élveztek még akkor is, ha nem voltak például bifurkációs órái. A feltöltéskor gyakran kellett áthelyezési listákat írni (ha rövid volt fejben megjegyezni), hogy egy-egy plusz órának helyet keressünk az órarendben. Célszerű volt kettős könyveléssel dolgozni, azaz például a pedagógus órarenden előállított órarendet folyamatosan osztályórarend nézetben is rögzíteni kellett, így könnyebb volt áthelyezhető, vagy lyukas órákat keresni egy még be nem írt tétel számára. A kettős könyvelés egyúttal az ellenőrzést is szolgálta.

Célszerű volt egyszerre hosszabb, akár több órát is foglalkozni a feltöltéssel, mert ha félbehagytuk a munkát, akkor viszonylag hosszabb idő kellett ahhoz, hogy újra megtanuljuk az órarend állapotát, kritikus pontjait, az utolsó lépéseket és a problémás helyzeteket. Ugyanakkor célszerű is volt szünetet tartani, mert néha beszűkült az ember gondolkodása a görcsös megoldáskeresés közben, és még az egyébként nyilvánvaló megoldásokat is csak nehezen vette észre. Ez utóbbiak miatt volt igazán nehéz és fárasztó a kézi órarendkészítés.

 

Valamennyivel jobb módszerek a hagyományosak közül azok, amelyeknél a tantárgyfelosztást tárgyiasítják. Például úgy, hogy minden oktatási tételnek megalkotják az óraszámának megfelelő példányszámú eszközét. Ezek lehetnek egy-egy papírszalag, mágnes vagy kis fadarab. Az eszközre ráírják a tétel jellemzőit: a pedagógus nevét, a tanított tantárgyat és az osztály (vagy csoport) jelét. Az órarend maga egy olyan általában nagyméretű tábla, melyen az osztályok (vagy pedagógusok) órarendjének megfelelően, a kialakított eszközök rögzítésére alkalmas hely van. Nevezetesen: papírszalagnál gumiszalag, mágnesnél vasból készült tábla, fadarabok esetén lyukacsos tábla. Az órarendkészítés az eszközöknek a táblára való helyezésével valósul meg.

Az eszközkészítős módszer több dologban is segített:

a) ha megfelelő számban készültek el az eszközök, akkor minden óra bekerült az órarendbe,

b) vagy osztály, vagy pedagógus oldalról nézve az órarend ütközésmentes volt külön ellenőrzés nélkül,

c) a kész órarend rögtön használható volt, maga az elkészítés nem rongálta az eszközöket, viszont le kellett írni a felügyeleti szervek részére,

d) könnyen módosítható volt.

Az eszközkészítős módszernek a fejlettebb változata az, amikor az eszközöket beszínezik, így próbálják mindkét (osztály és pedagógus) irányú ütközést kiküszöbölni. Az ellenőrzés vizuálisan történik, hiszen ha egy osztály vagy pedagógus tanítási tételeihez színeket rendelünk, akkor azonos színű eszközök nem lehetnek egy oszlopban vagy sorban.

 

Gépi órarendkészítés

 

A gépi órarendkészítésnél megkülönböztethetünk géppel segített és alapvetően gépi órarendkészítést, azaz órarend generálást (néha rendezésnek is nevezik). A géppel segített órarendkészítés alatt azt értjük, hogy a gép a tárolt tantárgyfelosztás és a lehetséges óraidőpontok ismeretében, a program elfogadja a kezelőjének azon utasításait, melyek segítségével a gépi ábrázolás szerinti órarendekbe a kezelő az órákat el tudja helyezni. A segítés még abban is megnyilvánulhat, hogy az elhelyezést információk kigyűjtésével és megmutatásával teszi könnyebbé a program. Megmutathatja például, hogy milyen helyekre helyezhető el az adott tétel, esetleg javaslatot tehet a beírandó tétel kiválasztására. Ezekre a funkcióra a gépi generálással rendelkező programoknak is szüksége van, mert minden mozzanatot nem lehet a gépi betöltőre bízni. Ilyenek például a rögzített órarendű órák, vagy a tiltott időpontoknak a bejegyzése az órarendekbe. Azaz minden gépi órarendkészítő program egyúttal géppel segített órarendkészítő is.

A gépi órarendkészítés lehet: feltöltő alapelvű (olyan, mint a hagyományos, kezdetben üres az órarend, majd egyre több órát helyez el benne), rendező alapelvű (egy órarend véletlen feltöltése után rendezgeti, hogy egyre jobb órarend jöjjön létre, felfogható egyetlen egyedet alkalmazó genetikusnak), genetikus algoritmus alapú (20-100 teljes órarend létezik egyszerre, melyből a genetikus algoritmus szabályi szerint egyre jobb tulajdonságú órarend fejlődik ki).